Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

Molnár javára fordítani. "Egy pár font művészet a pesti színháztól a budainak és két pár font élénkség és kedv a budaitól a pestinek, oly jó cserét eszközölne, hogy az előnyökön palotát emelhetnénk a színművészetnek." "Előadások nem volt a zárt teremek nehézkes, részleteiben korlátolt az egyes mozdulatokban is művészi súlyt kereső játékban; hanem volt virágos téren, vigkedélyü piros arcú ifjak cikkásdija, midőn a jókedv a fiatal tűz eltapos ugyan egy pár virágot, de a nézők és a játszók oly kedvesen mulatnak." Ml tagadás Marko— vies Ilka és Huber Ida odaát jobb Mari és Katalin, de Molnámé és Harmat Emma megmutatták, "hogy egyazon szerepben többeknek is nyílhatnak mosolygó virágok". Azt azonban be kell vallani, hogy Együd nem fogható Szerdahelyihez. Az egyetlen, ahol a dicséret korlátlanul buzoghat, a vasmegyei csárdás. De ennek élét is a Nemzeti Színház ellen fordítják. "Szöllösy Rózsa és Piroska több élvezetet nyújtottak, mint a Nemzeti Színház drága corps de balettje /beleszámítva a prima balerina assolutákat/ egy egész éven át." Szerződtetni kellene őket a Nemzeti Színházhoz ; ugyanazt jelentenék a néptáncnak, mint Hegedüsné a népdalnak. De hiába a vasmegyei csárdás és hiába a propaganda, a negyedik előadásra mar gyér a közönség. A vendégjátékok már felváltva Budán és a pesti Thalia színházban /a mai lövölde téren/ folynak, mely szintén Alsdorf igazgató bérletéhez tartozott. Újra előkerült a Pünkösti királynő

, Budán pedig régi népszínművek, ugyancsak a Nemzeti Színház darabjai: Szigeti még akkor eleven*darabja A vén bakancsos és fia a huszár /IV.49»/» a Peleskel nó tárius /IV. 13./, Szigligeti Cigánya /IV. lo./ és Dalos Pistá

ja /IV. 12./. Uj népszínmű játékosok mutatkoznak be: Pártényi és Bihari és hol a vasmegyei csárdással, hol a sokáig betiltott Rákóczi Indulóval próbálják vonzóbbá tenni a fakult műsort. A közönség azonban egyre gyérül. Molnár erre valami újat próbál s a közhangulatra épiti számítását: a hazafias ünnepélyeket és a Nemzeti Színházban lojalitásból vagy csupán a nemzeti intézet sorsát kockára tenni nem akaró köteles óvatosságból nem adott hazafias