Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

AZ ELSŐ CIKLUS 1. Buda nem volt színházi város, de Molnárnak mégis Budához kellett ragaszkodnia, mert Pestre az engedély is kilátástalan volt, s a Nemzeti Színházzal versenyre kelni olyannyira dőre dolog lett volna, hogy még a lehetetlenségekkel oly bátran szembeszálló Molnár is belátta a képtelenségét, -így SZÍVÓS harccal Indult, mint ő mondja emlékiratában, "Buda ostromára". Az első nyoma ennek a hadjáratnak Pozsonyban I860, május 1-én kelt, a budai kormányzósághoz beadott kérvénye, amelyben régebbi magyar szlnielőadásokra szóló engedélyének a budai kerületre való kiterjesztését kéri. A hivatalos közegek azonban nem nagyon bízhattak a folyamodványában hangoztatott Ígéretekben, hogy az összes rendőri szabályokhoz szigorúan ragaszkodni fog. Az engedélyt megkapja ugyan, de Budát és Pestet kiveszik belőle. Erre ismét folyamodik, most már határozottabb formában: a budai nyári színházban hat előadás engedélyezését kéri. Emlékirataiban színesen előadja, hogy hogyan tagadta meg Prottmann pesti rendőrfőnök az engedélyt, be se bocsátva magához a kérelmezőt, s hogy bőszítette fel Molnár a rettegett nagyhatalmat önérzetes válaszával. Elmondja audienciáját Benedek tábornagy kormányzónál, aki mérgesen utasította el a magyar ruhás, sarkantyús színigazgatót. Hogy mindebben mennyi a valóság és mennyi az adomázó kiszlnezés, nem tudjuk. De előttünk fekszik Prottmann véleménye Molnár Györgynek a Helytartótanácshoz intézett kérvényére, amelyet ez a pesti rendőrfőnökség hatáskörébe utal. Prottmann a legridegebb elutasítás álláspontjára helyezkedik a maga szempontjából nagy éleslátással Ítélve meg az ügyet. Budán úgymond - Alsdorf Károly igazgató sziniengedélye a leghatározottabban német előadásokra szól. A pesti városi