Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

11/ Podmaniczky Frigyes bárónak, a Nemzeti Színház Intendánsának folyamodványa Tisza Kálmán miniszterelnökhöz Molnár György kegydijának engedélyezése tárgyában. 1885. április 27. - A Nemzeti Szinhaz irat- és levéltára 42/1885. Nagyméltóságú Kormányelnök Ur! Molnár György agg színész másolatban ide mellékelt s a szintén másolatban hozzácsatolt orvosi bizonyítvánnyal támogatott folyamodást intézett hozzám, melyben a magyar színművészet körül szerzett mult .érdemeire ós jelenlegi munkaképtelenségére hivatkozva segélyt kér. Molnár György szerencsétlen, megférhetetlen természeténél fogva ugyan, önmaga tette tönkre művészi pályáját annyira, hogy ily hosszú működés után sem tudott magának sem a nemzeti színház nyugdíjintézeténél, sem a vidéki szinész egyesületnél öreg napjaira csak némi megélhetési alapot is biztosítani. Állhatatlan jelleme, hamis ambitiója, mások tetteinek folytonos indokolatlan gáncsolása sehol sem tehette működését folytonossá, s azért a nevezett intézetek közül egyik sem nyújthat neki - alapszabályainál fogva segélyt. Utóbbi időben mind színészi, mind rendezői tehetsége jóval háta mögött maradt a folyvást haladó kor müigényeinek s igy egyik működési körben sem lehet neki a nemzeti színháznál a művészi színvonal leszállítása nélkül foglalkozást adni, s még használhatósága esetében sem látszanék tanácsosnak őt a nemzeti színháznál néhány év óta uralkodó rend, fegyelem, egyetértés kockáztatása nélkül alkalmazni. Mindezek mellett is tagadhatatlan, hogy Molnár György működése a magyar színészet fejlesztésére nézve némi hatást is gyakorolt. Voltak merész kezdeményezései, melyek-