Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

hogy a budai tanács pártfogásába vegye, A tanács urai ugyan szép reményekkel kecsegtetik magukat, jobban fog menni a szinhaz, mert most nem hanyagolják el majd úgy, mint a pesti igazgatás idején; nem adják majd itt az ott régesrégen megunt darabokat, nem tartják ott a legjobb színészeket, nem koptatják a budai felszerelést. De a remények csalfák és a szegény budai színigazgatók sorsa a létért való küzdelem. Köztámogatás híján mindegyik ezer adósságba bonyolódik. Mint örök refrén ismétlődik folyton a fizetésképtelenség és a végrehajtás, óriási aktacsomók őrzik ennek az örökös anyagi vergődésnek az emlékét. Itt vannak a végrehajtók leltárai a színigazgatók magánvagyonáról: megannyi ablak, amelyen benézhetünk az otthonukba, az életükbe, Zöllner igazgató kispolgári otthonába, a Laddey házaspár ötszobás, virágos, függönyös, hímzésekkel teli lakásába, amely mind a budai színház áldozata lett. A tanács nem támogatja a vállalkozót. A "prudentes ac circumspect! domlnl", amint az akták nevezik, semmivel sem törődnek, csak máról—holnapra legyen valamilyen színház, mert ez a város tekintélyéhez tartozik. Ha a pestieknek van színházuk, hát nekik is legyen. Különben Is felesleges, hogy a budaiak Pestre vigyék a pénzt. Ki is kötik minden szerződésben, hogy a budai színészeknek Budán kell lakniok. Olykor tanácskoznak, hogy hogyan lehetne a lakosság és a közpénztár megterhelése nélkül támogatni ezt a haldokló vállalatot. Első helyen szerepel a tervek közt egy nyári színház építése, amivel fején találják a szeget. De ez befektetést igényelne, s Így a tervnek pihennie kell még két évtizedig, mig a Krisztinaváros színháza fölépül. Az első budai igazgató, Zöllner Fülöp, aki a bérletet 1824—ben átveszi, csak egy évig birja; Zöllner négyszer játszik hetenként drámát, énekes bohózatot és operát vegyesen. Az utóbbi nagyon szomorú kis opera ugyan: van hozzá két énekesnő s az énekest az igazgató képviseli. Megkésve jön egy basszista, aki nem tud játszani és egy tenorista, aki viszont énekelni nem tud. Zöllnernek nincs sem Ízlése, sem műveltsége* Utódai