Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

A budai Népszinház második ciklusának, mely sokban olyan tragikusan hasonlít az előbbihez, különálló jellegét Rákosi Jenőnek és körének, a Kávéforrás kávéházban összegyűlő fiatal Íróknak közreműködése adja meg. Pontos ez az összeköttetés Molnárra és vállalatára, mert mint látni fogjuk, ez biztosította neki a második megindulás lehetőségét, a sajtó érdeklődését és pártfogását, de a legfontosabb a magyar színészetre és a népszínházi eszmére. Rákosi Jenő itt jutott először közelebbi érintkezésbe a színpaddal, s hogy ez a szinpad épp egy népszinházé volt, elhatározóan befolyásolta az ő jövendő magatartását a magyar színpaddal szemben. Molnár zseniális, de szertelen személyétől tanulta meg, hogy hogyan kell rendezni és hogyan kell igazgatni; itt jött arra a meggyőződésre, hogy Pestnek szüksége van a népszínházra, s hogy ez hathatósan működhessék a magyarosítás terén, a könnyű múzsa szolgálatába kell állnia. A budai Népszínházzal kapcsolatban töltött évek folyamán szerezte azokat a tapasztalatokat, melyek segítségével nem mint kezdő állott a Népszinház élére, hanem mint kész vezető, kinek nem kellett az utat keresgélnie, hanem rögtön biztosan indult feléje. Ez az a pont, amelyen Molnár vállalata a fejlődésbe bekapcsolódik, s igy működése csak látszólag töredék, de valóban nem az, hanem igenis élesztője a fejlődésnek. Még mielőtt a budai Népszinház kapui bezárulnak, megkezdődik Rákosi Jenő agitációja a pesti Népszinház érdekében. Molnár György és Rákosi Jenő - képzelni sem lehet két nagyobb ellentétet. Talán innen van, hogy egymás értékét mindig kölcsönösen elismerik, még Molnár is Rákosiét. Molnár a zseniális csapongás, Rákosi a fegyelmezett elme