Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

más alapra helyezkedett. Szerinte Molnárnak a színházhoz semmi joga nincs, mert a hat év nem telt el kifogás nélkül. A szinházi fundus inj;ructusból az ő tulajdonát képező tárgyak különválasztattak, de ezeknek értéke csekély. Molnár György bármikor elviheti őket, bár az is vitatható, hogy vajon nem áll-e a városnak jogában bér fejében az egészet visszatartani. Arra a kérdésre nézve, hogy a szinházat bérbeadják-e, vagy pedig egy szinházi bizottmány felügyelete alatt művezetővel kezeltessék, a bizottmány heves vita után az utóbbi mód mellett döntött azzal a megokolással, hogy a bizottmánynak több hitele és tekintélye lesz. A végén mégis Molnár György diadalmaskodott. A szinházi bizottmány 1867» június 1-én tartott ülésében arra az esetre, ha a Népszinház választmány és művezető által kezeltetnék, egyhangúlag Molnár Györgyöt indítványozza művezetőnek. Ennek alapján a június 5-én tartott közgyűlés az adminisztratív teendők végzésére egy bizottságot küldött ki, melynek tagjai Balássy Antal, Légrády Sándor, Madarassy Pál, Dr. Országh Sándor és Ribáry József voltak. A pénztári teendőkkel Popovics Lászlót bizták meg, művezetővé pedig Molnár Györgyöt választották. A közgyűlés úgy intézkedett, hogy a Népszínházát a küszöbön álló koronázási ünnepélyekre nyissák meg, de ez az idő rövidsége miatt nem sikerült, s igy a Népszinház csak öt nappal később, június 15-án nyilt meg Dobsa Lajos István királyá

val és az elmaradhatatlan hazafias tablóval, mely most A nemzeti ébredés hajnala elmet viselte. őszig csak három előadást tartottak a Népszínházban, a többit a magyar társulatnak jutó nyári színkörben, melyben Benyelnek nem sikerült megmaradnia, viszont a német szinházra Schwarz bukásával nem akadt bérlő. A Népszinház előadásai szeptember 29-én vették kezdetüket Éjszaki Károly Az utolsó lengyel követ Budán c. darabjával. De alig nyilt meg újra a Népszinház, már ismét jelentkeztek az anyagi nehézségek, melyekért most már Molnár György