Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

A MÁSODIK CIKLUS /1867 - 1870./ 1. A második ciklus egészen más körülmények között indult meg, mint annak idején az első. A kiegyezés korának kezdetén vagyunk. Megszűnik a Helytartótanács és nincs ellensége a magyar ügynek, nincs cenzúra és nincs Worafka rendőrigazgató. Reményekkel teli, élettől pezsgő kor ez, de talán épp ezért a budai Népszinház ügye az érdeklődés homlokteréből kissé hátrább tolódik. A provizórium korában, az alvó közélet idején minden, ami a magyarság ügyével valamiképp összeforrott, nemzeti üggyé lett; most legfeljebb Buda város, de talán inkább Molnár György ügye az egész. 1867« február 2o-án még a Helytartótanács értesiti Buda szabad királyi főváros közönségét, hogy a február 7-én kelt kegyes udvari rendelet szerint M

a főváros közönsége azon kérelmének teljesítése ellen, hogy arra alkalmas épületben magyar színielőadások állandóan tartassanak, észrevétel fenn nem forogván, s ezirányban hazafiul buzgósága teljesen méltányoItatván, csupán az jegyeztetett meg, miszerint az illető szinházi bérleti szerződés minden esetben az országos kormányszék jóváhagyása alá terjesztendő, és a magyar színészet ügye akként kezelendő, hogy annak az ország fővárosában! állandó s a főváros müveit lakossága Igényeinek megfelélő fennállása a múltban tapasztalt eshetőségek ellen elegendőleg biztosítva legyen.

H