Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

főkapitány jelentése szerint, arra egyetlen alkalmas egyén sem volt. Molnár György emlékirataiban az egész palotaforradalmat Szilágyi Béla nagyravágyásának tulajdonítja; ez a felfogás tükröződik az egykori napisajtóban is. Molnár személyzetére, mint láttuk, szuggesztív erővel hatott, pillanatokra el tudta ragadni, hatalmába ejteni; de ez sohasem fejlődött tartós ragaszkodássá. Mig jól ment dolga, voltak cimborái, de alapjában mindenütt társtalan volt, s úgy távozott el mindenünnen, mint Kolozsvárról. "Midőn elment, mondhatni, mindenki örvendett; senki ki nem kisérte, senki el sem búcsúztatta." Mindezekhez járult anyagi dolgokban teljes lelkiismeretlensége és könnyelműsége. Könnyű volt tehát eltéríteni ezt a túlnyomórészt egészen képzetlen emberekből álló ember— nyájat. Ha a személyzet beadványán az aláírásokat nézzük, alig egy-két jobb, kiforrottabb iras akad; legtöbben nevüket is hibásan, kis betűvel, német és magyar Írásjelekkel • vegyesen Írjak oda. Ugyanaz a személyzet, mely most Molnár távozását követeli, két hónap múlva Szilágyi ellen fordul és letételét kéri, s aligha téved a Helytartótanács, ha ebben Molnár intrikáját látja. Szeptember 14-én "a Népszinház tagjainak többsége" a csődtől visszalép és kijelenti, hogy Szilágyi Béla vezetése alatt többé nem hajlandó játszani, mert Szilágyi nemcsak hogy nem fizet, hanem azt kívánja, hogy a személyzet a napi költségek fedezéséhez fejenkint 50-60 forinttal járuljon hozzá. Különben is meggyőződtek, hogy Szilágyi Béla még a legszükségesebb színigazgatói ismeretekkel sem rendelkezik. Fogalma sincs, hogyan kell egy szindarabot diszletezni, jelmezekkel jellemezni, és úgy adni elő, hogy többszöri előadásánál a közönség látványa még fokozódjék. "Aki Molnár igazgatása alatt látott egy darabot előadatni, tehát e mostani előadástól sajnálkozva kell elfordulnia." "Mióta Molnár mindnyájunk izetlensége és a dolgot belátni nem tudása miatt" eltávolíttatott, semmi