Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

elhagyott helyére. Molnár György július 18-án érkezett vissza Budára. Párizsi tartózkodása teljesen új irányba terelte színigazgatói pályáját. A látványosságok egészen elvakították és háttérbe toltak minden színészi feladatot. Nagy podgyásszal érkezett: nemcsak néhány cikk volt tarsolyában, melyet főképp a Szinházi Látcső közölgetett, hanem óriási ládákkal tért vissza} ezeket nagy szájtátó tömeg bámulta meg, amint Budára szállították. A szellemalakok mutatványaihoz szükséges trükkök s Az ördög pilulái diszletei voltak. Ennek a két mutatványnak a jegyében folyik le a Népszinház első ciklusából hátralevő esztendő. Igy adott a párizsi út s közvetve Apraxin grófnő új irányt a Népszinház életének. Adományaival meghosszabbította életét, a párizsi úttal új irányba terelte. Hogy jó irányba-e, arról a kor legjobb kritikai elméi vitáztak, s ennek a kérdésnek az ismertetésére épp az ő okfejtéseik alapján még visszatérünk. De egyúttal az egész Apraxin-ügy a vele kapcsolatos hirözönnel erősen aláásta Molnár s vele a budai Népszinház még maradék tekintélyét, s most már igazán nehéz volt az intézményt a nemzeti lobogó védelme alá helyezni. Molnár tartós távolléte szétzilálta a színház belső rendjét is. A következő időben látványosságaival állandóan külföldi körútra járt s ez a Népszinház elhanyagolását vonta maga után. Igy a "Népszinház védasszonyának" szerepe legalább is kétélünek mondható. 12. Molnár 1863. július 18-án III. Richard szerepében lépett ismét a budai Népszinház közönsége elé. Emlékiratai szerint hire járt, hogy a visszatérőt ki akarják fütyülni, de ő művészetével lefegyverezte a pisszegőket. A sajtó nem hódol egyhangúan ennek a művészi diadalnak, noha elismeri,