Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)
először több mint egy hónapot töltött vidéken Apraxin grófnő kiséretében, s alig érkeztek meg március végén, már megjelentek a grófnő búcsúszózatai, melyekben előadja, hogy Párizsba megy, de csak azért, hogy szini képességeit jobban kifejlessze és fogadott hazája számára gyümölcsöztesse. Molnár is elkísérte, hogy Párizsból hozzon új darabokat a Népszinház részére. A "tanulmányút" természetesen sok kritikára adott alkalmat a sajtóban és nagyon ártott a Népszínháznak. Molnár távollétében az ügyeket két legjobb szinésze, Szilágyi Béla és Takács Adám vezette; Szilágyi Béla az operetteket, Takács Ádám a drámákat rendezte. Ekkor érlelődött meg a személyzetben az a gondolat, hogy a Népszinház megáll Molnár nélkül is, ami a későbbi bajoknak kútforrása lett. Molnár Párizsból küldött egy operettet és egy vígjátékot, mire a sajtó megjegyzi, hogy ezért ugyan kár volt olyan messze utaznia. A párizsi utat is reklámközlések egész sora előzte meg; ezeknek Szerdahelyi Kálmán lapja, a Szinházi Látcső volt legkészségesebb közlője. Szerdahelyi Kálmán ugyancsak lekötelezettje volt a grófnőnek, aki párizsi tanulmányútjá ban támogatta." Igy olvassuk, hogy egy, a Népszinház homlokzatát ábrázoló címeres és feliratos disztábla nemsokára Párizs egy előkelő könyvkereskedésének kirakatában fog pompázni Apraxin Júlia párizsi kiadójának jóvoltából, kit különben a budai Népszinház tiszteletbeli elnökévé választottak. Egyébként a nagy Offenbach is köszönetet mondott a Népszínháznak Dunanan sikeréért, és egy nagy operettjét külön a Népszinház számára fogja átdolgozni. Később, mikor Molnár párizsi útját a sajtó részéről kritika érte, ő tiltakozásában erélyesen visszautasítja a "magánügyeibe" való avatkozást, elfeledve, hogy az ilyen gyermeteg sajtóközlésekkel a grófnő és ő avatták közüggyé a párizsi utat. 1863. május 1-én indultak útnak, két napot Münchenben töltöttek és 5-én megérkeztek Párizsba. Apraxin Júlia először Samson színésztől, a Comédie Française tagjától vett