Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)
távol állott. Mounet-Sully volt provinciális kiadásban mondja róla Jászai Mari. Valóban: Molnár György a játékban nem a realitást, nem az illúziót, hanem a stilizálást, a szépet kereste. Tudatos színész volt; fennen hangoztatta, hogy a színésznek nemcsak hogy nem kell, de nem is szabad szerepeit átéreznie. Rutint mindenesetre tanulhatták tőle asinéssei. És még valamit, ami ennél sokkal több: az irodalmi értékek megbecsülését, a magasrendünek keresését. Műveltsége nem volt mély. Zaklatott ifjúsága nem is volt alkalmas rendszeres művelődésre. Rendkívüli egyéniségek, mint Jászai Mari pótolni tudták ezt a hiányt is. De Molnár ebhez túlságosan külsőleges, túlságosan felületes volt. Inkább jelszavakat tudott, de nem hatolt az értelmükig. Tudta, hogy Shakespeare és Molière nagy irók, de csak egy-egy hatásos szerepükig jutott el: szerette III. Richárdo t és Tartuffeöt. Szinészi becsvágya magasra tör. Budai első ciklusában népszínműi és operettszemélyzettel szinre viszi Shakespeare III. Richárd ját, a Bánk bán t /ennek címszerepében Jászai Mari tanúsága szerint nagyon rossz volt/, az Ármány és szerelme t Schillertől, Szigligeti Vidjét, Grittijét, Czakótól a Végrendelete t s a Kalmár és tengerész t, Dumas Kean jét és Hugo Károlytól a Brutus és Lucretiá t, hogy kedves szerepeit eljátszhassa. Sokat tartott hősszlnészi mivoltára: a könnyebb műfajokat csak szinrehozta és rendezte, de sose játszott bennük. Nem lépett fel az első ciklus két legnagyobb sikerében, a Dunanan apó ban és Az ördög piluláiban sem, melyeket később "bolondságoknak" nevez. Társulatánál kétféle színész volt: az idősebbek, "a kékállu szinészek", ahogy az erősebb szakállú, beretvált, tehát már régibb, gyakorlottabb színészeket nevezte. Ezek még vidéken szegődtek Molnárhoz, nagyrészt műveletlenek voltak, az életben is komikus figurák, tipikus komédiások, sok becsvággyal, kevés tehetséggel, feltűnést keresők, mint gazdájuk. Molnár szerette őket és mulatott rajtuk. Ezek közt Vasvári Kovács József volt a legjellegzete-
