Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Je. I. Gorjacskina-Poljakova: Korunk emberének ábrázolása a szocialista országok színházművészetében

Ennek a játéknak az a jelentése, hogy ml nem akarjuk elhitetni, hogy az öt lány vagyunk! Mi csak megelevenítjük őket. Ezt a kezdést ma is a siker alapvető feltótelének érzem. Logikusan összefügg ezzel a halál pillanatának ábrázolása. A sztanyiszlavszkiji "mintha" hatalma Itt véget ér. "Mintha" szerelmes lennék, "mintha" dühöngenók, "mintha" sírnék, "mintha" nevetnék — mindez megkomponálható. "Mintha" meghalnék —, ez már kényesebb dolog. Ezért választottuk itt is ugyanazt a rituális megoldást, mint az elején. A haldokló lányok a halál pillanatában nem vonaglanak, nem játszanak, hanem egyszerűen "kilépnek" szerepükből: levetik egyenruhájukat. Igy az előadás végén ugyanazt az öt sírhalmot látjuk a színpadon, mint az elején. Egyszer csak egyes szám harmadik személyben kezdenek beszélni magúiról. Az előadás befejező aktusa mintegy a társulat kollektiv megemlékezése a szereplőkről. A nézőtéren megjelenik az öt színésznő, kezükben egyegy gyertya, mindenki leteszi a "maga" sirhantja mellé. Itt vált át az előadás rekviembe, amelyet hőseink tiszteletére adunk elő. 1985-ben ennek a formának egy része megmaradt. Bizonyos hangsúlyeltolódás az eltelt tizenhárom év következménye. Az én korosztályomnak /1944-ben születtem/ még közvetlen élménye volt a háború utáni időszak, de magát a háborút mai közönségünk nagyobb része már csak emlékezésekből vagy művészi alkotásokbői ismeri /talán már unja is/. De a vezetők és vezetettek viszonya ma ugyanúgy izgalmas, mint ahogy a háború Idején is az volt törzsőrmester és a közlegénylányok között. Ma úgy érzem, ezen a ponton igazán aktuális Vasziljev alkotása. Mit jelent a vezetők felelőssége? Számolhatunk-e hozzáértésükkel és a vezetettek alkalmasságával? Vajon mi alkalmasak lennénk ilyen feladatok végrehajtására? A mai racionalitásunkkal talán "felelőtlen kalandnak" minősítenénk, vagy esetleg belátjuk, hogy a számítógépek időszakában is szükséges, sőt talán az akkorinál még szükségesebb a hit. Hit az Igazunkban, hit a feladatunkban, hit a küldetésünkben ezen a földön. A halált mindig Igazságtalannak érezzük. Különösen a fiatalok halálát,