Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Almási Miklós: A mai magyar dráma haza színpadi recepciójának néhány problémája
a szinészegyéniségek segítették igazi sikerhez. Igen kedvezően fogadták néhány mives darab reprizét: Karinthy Ferenc négykezes ét a Játékszínben, Örkény Tóték ját többször is, Fejes Vonó Ignác át Szolnokon, Illyés Kegyenc ét Kaposvárott, Gyurkó Búsképű lovag ját Miskolcon — és még sorolhatnám, A felújításnak - pontosabban a másfajta rendezői szinrevitelnek — esztétikai tanulságai is vannak: az egyszer már sikeres müvek évek múltán azzal is igazolják művészi értéküket, hogy új arccal képesek megjelenni, hogy a szinház, rendezői felfogás más mozzanatukat képes kiemelni és a mai nézőhöz közel hozni. Ez a szélesedő szinházi gyakorlat közvetetten igazolja, hogy a legjobb mai darabok időálló müvek, és állják a versenyt a klasszikus és külföldi müvekkel, összefoglalva elmondhatom, hogy az elmúlt négy-öt évben megnőttek e magyar drámával szembeni igények: a szinpad a szinházszerübb darabokat igényli. Mit értek ezúttal szinházszerüségen /hiszen a drámákat eleve a szinház számára irja a szerző/? Azt a változást, ami tiz-egynéhány éve kezdődött el a hazai színházművészetben, és ami átalakította a szinházak játékstílusát. Ez a folyamat először csak a klasszikusok — Shakespeare és Csehov — újraértelmezésében jelentkezett, később azonban kiterjedt a hazai klasszikusok új játékfelfogására is. /Gondoljunk Az ember tragédiája új felfogású rendezésére Szolnokon és Miskolcon, Szép Ernő és főképp Szomory Dezső darabjainak újra felfedezésére és sokszinü játékbeli megújítására./ A mai drámairók közül Örkény István, Csurka István, Görgey Gábor, Székely János, Páskándi Géza a játékosabb, többféle jelentést süritő, ironikus és egyben gondolatilag mélyebb szinpadi megvalósítás számára. A közönség fokozatosan hozzászokott ehhez a játékosabb, a színészi gesztusokba komponált, olykor nem is nyelvi fortélyokból építkező ábrázolásmódhoz. A magyar drámaírás az elmúlt években egy elmélyült, máig tartó tanulási folyamaton ment keresztül. Ezt az új drámai-szinházi nyelvet tanuljuk: iró, szinház és közönség egymással kölcsönhatásban — olyan nyelvet, melynek számos stílusbeli változata van: Hernádi Gyula Hasfelmetsző
