Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Almási Miklós: A mai magyar dráma haza színpadi recepciójának néhány problémája

zációs folyamaton keresztül kezd kapcsolódni a szinházhoz. Hiszen az úgynevezett középgenerációhoz — Hernádi Gyula, Szakonyi Károly, Görgey Gábor, Kertész Ákos nemzedékéhez — ma már olyan új nevek is kapcsolódnak sikeres müveikkel, mint Spiró György, Vámos Miklós, Scbwajda György és mások. A "szocializációs folyamat" itt az eddigi konfliktusok mellé egy újabbat termel: a fiatalabb szem új látásmódjának — az újitó törekvésnek — találkoznia kell a színházi megvalósítás lehetőségeivel, az új társadalomkép és formai megoldásnak, szertelenségeinek meg kell találniok a hagyományhoz való kapcsolódás útjait. Mindaz, amit elmondtam, a mai magyar dráma és szinház konfliktusainak néhány típusát érintette, napjainkban egyre több tanulmány, cikk foglalkozik a mai magyar dráma szinpadi jelenlétének gyengülésével, azzal,,hogy egyre kevesebb új dráma kerül szinpadra. A probléma természetesen az, hogyan lehetne ezen a helyzeten segiteni. Az egyik kínálkozó lehetőség — legalábbis a "kedvcsináláshoz" — az a módszer, hogy a szinház minél több irót legyen képes "megszerezni magának", tehát az iró és dramaturgia közötti súrlódásokat a minimumra csökkentse. Az iró nyilván tanulni fog a bemutatott darab gyöngéiből, a következő mü már hordozni fogja e tanulságokat is. E módszer negativuma az, hogy majdnem mindegy, milyen színvonalú, mennyire szinpad- és közönségképes a darab, csak mutassuk be, hogy megállítsuk az irók szinházból való kivonulásának folyamatát. Ennek a módszernek példájaként hadd 1dézzem a Nemzeti Szinház vállalkozását, melyben Spiró György — utóbbi munkáihoz képest — gyengébb darabját majdnem félkész állapotban mutatta be /az Esti műsor cimü improvizációs kisérleti darabjára gondolok/. A játék nem volt sikeres, de a következő mü, Az imposztor már megérdemelt sikert hozott. A másik lehetőség igényesebb pozicióból indul: bár lehetőség szerint sok Íróval tárgyal és tart kapcsolatot, a műhelymunkában azonban kemény feltételeket szab, és csak Íróilag végképp kiérlelt, szinpadilag is kidolgozott müvet mutat be. E módszer előnye az, hogy nem járatja le a mai magyar drámát,