Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Heltai Gyöngyi: A Mester és Margarita

Moszkva lakosai?" — tették fel a kérdést, s a szomorkás tagadás mellett a miértek is rímeltek mindennapi és történelmi tapasztalatainkra. Végül is — a regény egyik lényeges szálára támaszkodva — ezt a közös elmélkedést kinálták fel nekünk; elsősorban a "különös lények", Woland és társulata, akik az előadásban nem aPatriarsije Prudin tűntek fel először, mint a regényben, hanem szintén a nézőtér felől mentek fel a színpadra, hogy épülésünkre prezentált leleplezésük kellékeit /a szinpadot, a süllyesztőt/ szemügyre vegyék. Hogy e varázserejű alakokat — akik tevékenységükkel ki tudják provokálni a szembenézést önmagunkkal és lehetőségeinkkel — jelszerüen az előadásban játsző színészekkel azonosították, ezzel a Varieté szinházbeli "teljes leleplezést" az egész darab formájává tették. Az analógiák rendszere kezdettől fogva működik, közös, tétre menő gondolkodási teret hozva létre a szinpad és a közönség között, s a folyamét végén ugyanazt a rezignált diagnózist alakitva ki e "moszkvai" történetről, melyben "csupa-csupa nem létezőnek hitt" dolog okoz galibát, bizonytalenitja el a "rendkívüli dolgokhoz nem szokott" állampolgárokat, nehezen megválaszolható dilemmák elé állítva őket. Az egyes kijelentéseket /"Kezemben a kézirattal kiléptem az életbe, és életem ezzel véget ért", "A történelem majd igazol bennünket", "Nincs dokument, tehát ember sincsen"/ fogadó, felszabadult nevetés A Mester és Margarita társadalombiráló asszociációsorának szinházi nyelvre való átültethetőségét bizonyltja. Az előadás nem a dolgok egysikú megítélését kikezdő Woland — Berlioz — Hontalan Iván-beszélgetéssel kezdődik, mint a regény, hanem Pilátus és Jesua találkozásának jelenetével, mely a csavargó filozófus kereszthalálra Ítélésével zárul. Az előadásban e szerkezeti hangsúllyal történetüket rögtön egyfajta feláldozás- megváltás-történettel azonosították, szinte előrevetítve a bekövetkező eseményeket. Meg kell értenünk, hogy a Moszkvában, a szinházban, a köztünk zajló, hazugsággal és képmutatással átszőtt létnek áldozatai is vannak. Ezzel nyomatékosabban is a "hősre", a Mesterre, az el-