Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Kovács Léna: Székely Gábor és Zsámbéki Gábor oroszdrámarendezései
rendezői szempontból fontos kérdése, mert én szeretem az Ivanov ot. és nem búztam ki a monológjait sem, amelyekről pedig azt tartják, hogy hosszúak és túl sok van belőlük. Én éppen arra igyekeztem használni őket, hogy ezt az előbb emiitett értelmiségi nyavalygást plasztikussá tegyem általuk, hogy egy idő múlva már a néző is tűrhetetlennek tartsa, hogy valaki ugyanazt a témát saját magáról ilyen hosszan tudja variálni, anélkül hogy konkrét eredményre jutna. Eltekintve persze a darab végétől, amikor dönt," Újfajta eltolódásnak lehettünk szemtanúi Zsámbéki Gábor következő rendezésében, Gorkij Éjjeli menedékhely cimü darabjában. Más drámai közegben mozgott ezúttal Zsámbéki, más módszereket igényelt maga a darab. Még mindig megtartotta a határozottan értelmezett főhőst /Luka alakjában/, de az előadás egyfajta túllépést, kilábalást jelentett az önpusztító értelmiségi hősök világából. Igaz, hogy az Éjjeli menedékhelyb en is van öngyilkosság, de nem a rendezőileg értelmezett hős követi el; Luka alakja pedig az élethez való másfajta hozzáállást, a túlélés lehetőségének másfajta koncepcióját fogalmazza meg. Luka nem jóságos, hazug öregapó, de nem is visszataszító, ellenszenves csaló. Tulajdonképpen nem avatkozik bele a dráma folyásába, egyszerűen csak jelen van, s a jelenlétével fejti ki hatását. Azonban ez már egy megértő, sőt megbocsátó jelenlét: Zsámbéki azt sugallja, hogy az érzékenység, a másokra odafigyelés, a sorsok végiggondolása megmentheti az embert gyönge pillanataiban. Talán nem tévedés, ha ebben az értelmezésben egy halványan A manór a előremutató, optimistább értelmezést vélek felfedezni. ZSÁMBÉKI GÁBOR: "Az Éjjeli menedékhely et nem tartom igazán sikerült előadásnak, mert végül is semlegesebb lett annál, mint amilyennek szántam, és nem derült ki egészen, milyen is akart lenni valójában. Luka alakjában találtam meg azt a gondolatot, amelyet szerettem volna végigvinni az előadáson: ez az ember olyan mértékű szenvedéseket lát maga körül, hogy nem 56 ,
