Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig
Meg kell mondjam, hogy igen értékes, tartalmas ós gazdag anyag volt, amit az elmúlt évtizedekben a szovjet drámák magyarországi előadásairól mondott - de hiányos. Saját 34 éves rendezői múltamban is igen nagy szerepet játszottak a szovjet drámák, és azért szeretném elmondani, hogy alig szólt azokról a népszerű, szórakoztató müvekről, amelyek véleményem szerint igen fontosak voltak - különösen az első időszakban. Ahogy Király Istvánná jellemezte: az 1949-től 1956-ig terjedő időben volt ez. Például azok az operettek, amelyek révén a magyar nézők - akik, nagyon jól tudjuk, hosszú évtizedekig szovjetellenességre voltak beállítva - megismerhették a szovjet életet. Gondolok itt a Szabad szél re, a Havasi kürtr e, a Szibériai rapszódiár a és sok más egyéb operettre, amelyeket magam is rendeztem, és tudom, hogy jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy á magyar közönség megismerje és megszeresse a szovjet embereket, a szovjet valóságot, a szovjet népet. Ez lenne az egyik kiegészítésem. A másik a nem zenés, de könnyebb műfajok körébe tartozó müvekre, tehát vígjátékokra, bohózatokra vonatkozik. Hadd mondjam el, hogy amikor én 1951-ben Miskolcra kerültem rendezőnek, akkor az évi 12 bemutatóból legalább 4, de gyakran 5 szovjet darab volt. Közöttük igen sikerületlenek is. A Villa a mellékutcában , a Titkos háború és egyebek a maguk idejében hasznos darabok voltak, de nem a legalkalmasabbak arra, hogy egy vidéki város kezdő színházba járóival megszerettessék a szovjet drámát. Vettem azt a bátorságot 1954-ben, amikor már egy ideje a szinház főrendezője voltam, hogy Katajev Bolond vasárnapj át a műsorra tűzzem. Akkor ez a mü a kultúrpolitikai szempontoknak nem felelt meg. Súlyos kritikát és fejmosást kaptam érte, "jóllehet a közönség rendkívül élvezte az előadást. És Pej es Teri, a főszereplő szerintem többet tett a szovjet emberek megszerettetéséért, mint a Titkos háború valamennyi előadása. Folytathatnám a sort olyan komédiákkal, bohózatokkal, mint például Zorln A nagy karrier je és mások. Lehet, hogy nem képviselnek igazi irodalmi értéket, de színpadon, jő előadásban igen hasznosak lehetnek. Én egyetértek a bevezető előadás szerzőjével, aki azt mondta - ha jól
