Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

K. L. Rudnyickij: A szovjet-magyar kulturális kapcsolatok és az új színpadi formák keresése a színházművészetben

Zene - élőknek cimü operája. Az előadást drámai rendező, Robert Szturua vitte szinre. /A diszleteket Georgij AleksziMeszhisvili tervezte, vezényel: Dzsanszuga Kahidze./ Szokatlan ez az opera: nincs hagyományos értelemben vett cselekménye, pergő bonyodalma; a zenei ós a vokális témák úgy fonódnak össze, és úgy visakodnak egymással, mint a szimfonikus zenében szokás. Külön zenei témája van a háborúnak, a gyermekkornak, a halálnak, a művészetnek, a reménynek. A látható és hsllható alakok szeszélyesen és önkényesen váltakoznak egymással, a ebből születik az előadás, amelynek végső kicsengése a mélységes humanizmus, a militarizmus elutasítása. Ebben az előadásban az erős, megrázó hatású jelképiség az egész cselekmény mozgatórugója, Magam is megrendülten álltam fel. Az elmondottak nem jelentik azt, hogy csak a zenés és a drámai szinház egymáshoz való közeledése nyithat új utakat, perspektívákat a színházművészetben. Léteznek - s nem kevésbé csábitóak - más lehetőségek is, folynak más irányú kísérletek. Szerintem csak egy fontos: hogy ne alkalmazkodjunk a kialakult Ízléshez, a "mindenki" normájához. Mert ha az "általános" Ízlést részesítjük előnyben, elkerülhetetlenül a közönség legelmaradottabb részének uszályába kerülünk. A legigényesebb, legösszetettebb feladatokat kell kitűznünk magunk elé. Eszmeileg telitett, szellemileg gazdag alkotásokra kell törekednünk, amelyek formailag is az eredeti, határozott és kifinomult izlós jegyeit hordozzák magukon. Máskülönben vereséget szenvedünk az új, technikailag hatásosan felszerelt vetélytársakkal vivott harcban, a potenciális nézőnk nem veszi magának a fáradtságot, hogy elmenjen a színházba. Otthon ragad, pizsamában, a tévé előtt. KERÉNYI FERENC : Köszönöm a felolvasást. Most pedig engedjék meg, hogy átadjam a szót dr. Airály Istvánnénak, a Magyar Szinházi Intézet osztályvezető-helyettesének.