Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

egésze azonban egy kicsit kiábrándultabb, komorabb lett, mint amit a gyereknézők még elfogadnak. Nyíregyházán a népművészet felhasználásának két lehetőségét láthattuk az elmúlt évadban, a Móricz Zsigmond Ludas Matyi-történetét Nagy András László rendező népi együttesek, táncosok, énekesek felléptetésével, eredeti folklór felhasználásával akarta kiegészíteni. Az eredmény se hús, se hal képződmény lett, leginkább pávaköri produkciónak, s nem színházi előadásnak hatott. Gabnai Katalin magyar népmese-motívumok felhasználásá21) val szép mesét írt. A Tüskerózsa legfőbb erénye gyönyörű, ízes nyelve. Az egyszerű próbák sorozatára épülő történetet a szerző áttételessé tudta tenni, a történet mögött az élet nagy kérdéseivel való szembenézés jelenik meg, így a mű nem csupán a gyerekeknek, de érzékeny felnőtteknek is ámény lehetne. A színházat dicséri, hogy felfedezte a darabot, az viszont már nem, hogy a rendezéssel Bárány Frigyes színészt bízták meg. Az utóbbi időben kezd gyérülni azoknak az eseteknek a száma, amikor az éppen nem dolgozó színészekkel rendeztetik meg a gyerekelőadásokat. Kár, hogy ezúttal Nyíregyházán így történt, ugyanis Báránynak sem a rendezéshez, sem a darab világához nem sok köze volt. Az előadás katasztrofálisan más lett, mint a darab. A mű szépségeiből nem sok mutatkozott meg a színpadon, a színészek a szöveget torzítva, rossz hangsúlyokkal, modoros hanglejtéssel intonálták. A szedett-vedett látvány, a kidolgozatlan szituációk, értelmetlen figurák, a rendező ízlés-ficamai bántó produkcióvá tették a jobb sorsra érdemes darabot. Mindezek ellenpontjául essék szó egy félig-meddig vidékinek számító előadásról, a Grópius Együttes Gyulán bemutatott - majd az Egyetemi Színpadxm és szerte az országban játszott - Többsincs királyfijáról. A Benedek Elek meséiből szerkesztett előadásban Katona Imre rendező a népi színját-