Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

nészi jelenlétnek lehetünk tanúi, létrejön egy olyan vízió, amely feltétlenül hatásos. Összetevői alighanem a gyerekek számára is ismerősek, de ezúttal nincs feloldás,felszabadítás a nyomasztó álomszerűségből. Az előadás egésze csak az utolsó epizódból fejthető meg, akkor derül ki, hogy az egész csak a főszereplő álma, de ez az utólagos megfejtés nem felel meg a gyerekek befogadásmechanizmusának. Ugyancsak Jeney István rendezte 1966 nyarán Tankred 18) Dorst Amálka című darabját Egerben, a Népparkban. Dorst a hagyományos Hamupipőke-meseszerkezetet lazította fel, egyrészt különböző furcsa figurák szerepeltetésével /Körte, Tök/, másrészt a reális és irreális közti határ időnkénti elmosásával. A darab epizódsorozat, a mostoha és lánya sötét erődbe küldi Amálkát, hogy az ne találkozhasson a hozzájuk érkező királlyal. Vándorlása közben a lány találkozik a Körtével, a Tökkel, a Hóddal, Bagossal, a kutyával, meg Zavarkirállyal is, akit a mostoháék várnak. A szereplők természetesen ember módjára viselkednek - az Érett Körte kívánatos nőszemély, a Hód félszeg férfi, Bagos peches, szerencsétlen ember stb. -, szövegük és viselkedésük kétérés telmű, egyszerre vonatkozik tényleges antropomorf lényükre. A darabban kevés a cselekmény, annál több az elmélkedés vágyak és lehetőségek ellentmondásairól. Jeney a szabadtér követelményeinek megfelelően felerősítette az akciókat, de ezekkel összhangban meghagyta a filozofálgató részeket is. Az előadást a Népkert kis tava körül játszották. A legtöbb jelenet helyszínéül egy stég-színpad szolgált, de a színészek az egész parkot bejátszottak: egy kis faház volt a mostoháék lakhelye, messze a bokrok között tűnt fel a vízitündér - aki irtózott a víztől -, egy kis kőhíd alól, a vízből emelkedett ki viszont a Zavarkirályt követő Tanácsos, oldalkocsis motoron száguldoztak a miniszterek, s valahol a távolban egy óriási, szemét pis-