Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

mint a mozgatók között igen következetlen a kapcsolat; van amikor a mozgató reagál a báb helyett, ami kitűnő humorforrás is lehetne, ha átgondoltan alkalmaznák ezt az effektust. A bajvívásnak nincs tétje, az erkölcsi mondanivaló sekélyes - dolgozni kell! -, a szöveg poénjai gyengék, Bergendy játékvezetése ügyetlen, a daltanulás - umpampam - a gyerekek Lekezelése. Ezek az előadások egy-egy színház szervezett hátterével jönnek létre, de a legtöbb hakni még ezzel sem rendelkezik, éppen ezért ezek színvonala többnyire minősíthetetlen. Három vidám színpadi színész, egy zongorakísérő és egy játékvezető, néhány kellék, jelmez-jelzés - egy autónyi a társulat, a produkció. Két didaktikus mese - amelynek annyi a tanulsága, hogy csoki helyett almát egyél, s ha fáj valamid, menj orvoshoz -, valamint néhány gyerekvers, találós kérdés és - pl. csokival díjazott - vetélkedő - ennyia műsor. Ez a műsor egymagában felvonultatja mindazt a didaktikai, pedagógiai, pszichológiai, dramaturgiai, játékstílusbeli fogyatékosságot, ami a gyerekszínjátszásban fellelhető . Valamivel nagyobb autóval költöztethető a Hírős Színháznak nevezett társulás, amely évek óta járja az országot, több százas előadás-szériákkal, de van olyan produkciójuk is, amely 1300 előadást ért meg. A Csillagszemű juhász a jószándékú de hibás megközelítés példadarabja. Az előadás a népszínművek stílusához áll közel, annak ellenére, hogy a résztvevők a népmeséhez eredeti népművészeti keretet igyekeznek teremteni, például kalocsai hímzésű ruhákban játszanak. Ám a színpadon a gazdag kalocsai díszítésnek egészen más a hatása, mint mondjuk a napfényes templomtéren. A giccsbe hajló dramatizálás és előadásmód elrettentővé teszi e produkciót, amely csupán egy az óriási hakni kínálatból !