Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

Az előadás zenei anyaga is rendkívül eklektikus, mondhatni zagyva, s mivel a zenés részek teszik ki a produkció nagyobbik felét, ez különösen zavaró. A dalok a legkülönfélébb könnyűzenei irányzatok stílusában íródtak, sem a darabhoz, sem egymáshoz nincs sok közük. A látványvilág is eklektikus és szegényes. Az előszínpad hálószoba imitációjával ellentétben a színpadon műanyagfóliák és színes villogó lámpák hivatottak modern, diszkós hangulatot kelteni. Az előadás kivitele következetlen. A két gyereket kisérő tárgyak jelenetek közben is ki-bejárkálnak, nem lehet tudni mikor melyik figura miért van éppen benn vagy kinn, miért vonulnak helyszínről helyszínre, s főleg mikor miért mennek le a nézőtérre. Az emlékezés országának giccses beállítása, a jövő birodalmának szentimentalizmusa perel a kezdő kép aerobicjával, a diákjátékokra utaló fejesvonalzós hadsereg infantiiizmusa összeegyeztethetetlen a macska és a kutya érzéki tangójával. Tisztázatlan a macska szerepe: hol a gyerekek elveszejtésén mesterkedik, hol védelmükre kel, e változásoknak semmiféle motivációjuk vagy akár végső magyarázatuk nincsen, holott néhány esetben éppen a macska átalakulása okozza a bonyodalmat. A Thália jó színészi erőket mozgósított, ám a könnyű sikerre kacsingató rendezői szemlélet, a felületesség és gondolattalanság sekélyes, a gyerekek ízlését romboló produkciót eredményezett. Az elmúlt évadok egyik legproblematikusabb előadását a Játékszín mutatta be az 1983-84-es szezonban. Békés Pál azonos c

í™^ regényéből írta át színpadra A kétbalkezes varázslót, amit Vándorfi László rendezett meg. Szakemberek körében vita folyik arról, hogy kell-e a gyerekeknek a mai mese, pszichés fejlődésükben milyen szerepet játszik, mennyit rombol vagy épít a mindennapjaikat közvetlenül feldolgozó, mai történet. Anélkül, hogy e vitába itt mélyebben belemennénk, le kell szögeznem: csak az olyan