Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

I. Bevezető megjegyzések - 2. Elemi adatok

3. Milyen társulási szokások jellemzik a fiatalok színházlátogatását, milyen szerepet játszanak az informális osoportok színházlátogatási szo- ' kásáik kialakulásában? 4. Mennyire hatékonyak az iskolai közös színházlátogatások, és milyen "kölcsönhatás" Tan az iskola és a szinház között? E témakörök kiTálasztását az indokolta, hogy e területeken tudtuk a legtöbb művelődéspolitikai, pedagógiai és szinházpropagandára vonatkozó lehetőséget megragadni . 2. Alapadatok Vizsgálatunk kiinduló pontja az Tolt, hogy a fiatalok közül hányan, milyen rendszerességgel járnak színházba. A látogatási adatok önmagukban, összehasonlítás nélkül kereset mondanak* Sajnos, a rendelkezésünkre álló rizsgálatok módszertanilag nem egyneműek ragy még tág becslésre sem alkalmasak. Az ÁIB által készített felmérés szerint például a 15-19 éres fiatalok 3/4-része színházlátogató (adataink szerint az ilyen korú fiataloknak még 1/3-a sem megy érente többször szinházba). Az eltérés oka az, hogy az ÁIB felmérés postai módszerrel készült, s akik nem szeretik a színházat, nem küldték vissza a kérdőivet. Pedig saját rizsgálatunk is inkább felfelé torzit, mert a rálaszadók igyekeztek müreltebbnek látsznai a kérdezőbiztosok előtt. Ezt onnan tudjuk, hogy a megkérdezett fiatalok 13%-a állitotta, hogy haronta egyszer szinházba szokott menni, ami önmagában 800 ezer látogatót jelent, márpedig a rizsgálat érében eladott összes színházjegyek száma sem tesz ki ennyit (hari átlagot rére), s tapasztalataink szerint a jegyek eladásából nem feltétlenül köretkezik, hogy el is mennek rele szinházba.