Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

I. Bevezető megjegyzések

céllal megy a legtöbb fiatal színházba - későbbi szakmájára készülve, későbbi érdeklődését figyelembe vére választ igy, ugyanakkor a jelenbeli társadalmi, családi, közösségbeli helyzete is "löki" vagy tartja vissza döntésében. Ez a feszültség magyarázza azután azokat a társadalmi feszültségeket és feszítő erőket is, melyek az ifjúság viselkedését meghatározzák, s nyilván irodalommal, művészeti intézményekkel szembeni magatartását is befolyásolják. Problémát jelentett e csoport életkorát behatárolni, hiszen nehéz megmondani hol kezdődik, és hol végződik az ifjúság. Egyesek a serdülő kort is az ifjúsághoz számítják, mások csak 18 év után kezdik számítani a csoportspecifikus viselkedést. Ujabb problémát jelentett a felső határ: társadalmi átlagban is meglehetősen kitolódott az ifjúság határa, olykor egészségtelenül is belenyúlik a felnőttkorba. Ezért a felső hányad már bizonyos fokig a felnőtt társadalom viselkedéséről is ad némi útmutatást. A mi mintánk a 16 és 30 év közötti fiatalokat reprezentálja országos vizsgálatunkban. A korhatárt az döntötte el, hogy milyen mintát kaptunk a Központi Statisztikai Hivataltól. Bizonyos témáknál ez mellékes kérdés (a szinházlátogatottság esetében kis szerepet játszik az életkor) más témáknál viszont, ahol életkorok szerint egyenletes változást tapasztalunk (pl. mit vár a színháztól?) jobb lett volna, ha a belső tagoltságot is meg tudiuk volna adni. A magyarországi társadalmi helyzetet azonban végül is jól reprezentálja ez a blokk: az ifjúság mint a felnőttkorral érintkező társadalmi csoport maga is egy valós probléma. A vizsgálat egy több év óta érlelődő igényt próbál kielégíteni. Számos fórumon esett szó arról, hogy a szinházi igényeket, illetve a közművelődés stratégiáját ne találomra, vagy a szinházi rókák szimatára bizzuk, hanem szociológiai felmérésekre. (Vö.: Földes Anna: Színház és