Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

I. Bevezető megjegyzések

s ezekre egy alaposabb szociológiai elemzés segítségével próbáltunk rátalálni. Ez a vizsgalat tehát gyakorlatra, teendőkre centrale felmérés, célja az, hogy bizonyos ajánlásokat tudjunk tenni. Ezért számos olyan mozzanat is szerepel majd az adatok között, melyeket pestiesen szólva "zsebből" is ki lehetne következtetni* Csakhogy ami kézenfekvőnek láiszik, sokszor előítéletnek tűnik, tehát nem árt tudományosan próbára tenni, másrészt a nyilvánvaló összefüggések is csak ugy szolgálhatnak hatékony intézkedések alapjául, ha a tényeken ellenőriztük őket. (illúziónak bizonyult az, hogy a tévé szinházi közvetítései önmagukban is közelebb viszik a fiatalokat az élő színházhoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a televíziót nem lehet felhasználni a fiatalok sz.-1 nházra-neveló

sében, s a szinházi közvetítések nem jelentenek sokat azok számára, akik nem juthatnak el színházba. ) Ha igy fogjuk fel az itt bemutatásra kerülő adatokat, akkor két tény ötlik azonnal a szemünkbe. Az egyik: 1064 óta - ha nem is meredeken - állandóan emelkedik a szinházbajáró fiatalok száma, tehát a kulturális politika, a szinházi propaganda, az ifjúsági szervezetek és az iskola jó munkája ilyen közvetett adatokon is lemérhető. A másik: e jelentős eredmények ellenére hatalmas fehér foltokkal kell még ma is számolnunk, s e fehér folt-tömeg "sokkirozó" hatását még egy ilyen vizsgálat szürke számai is elárulják. Vizsgálatunk 2,5 millió fiatalról számol be. A mellékelt táblázatból pl. kiderül, hogy ezek közül 358 ezer életében még egyszer sem volt színházban; több, mint egy millió fiatal nem tud egyetlen müvet sem említeni Shakespeare-től vagy Erkeltől vagy Kodálytól vagy Verditől és legismertebb müveiket sem tudta szerzőjükkel azonosítani; 2 millió fiatal nem tudja kicsoda Brecht, Illyés, Mozart, Wagner - legfeljebb annyit tudtak róluk, hogy