Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

III. Televízió és a színházi kultúra terjedése

Bár óvatosan fogalmazunk, mégis az a fel téré síink, hogy eltúloztuk a tömegkommunikációs eszközök kulturaterjesztő erejét. Kétségtelen, hogy extenzitásban óriási segédeszköz, a modern szocialista értelmezésben vett kulturális forradalom elképzelhetetlen nélküle. Ugyanakkor in tenzitásban, ós a kulturális értékek elmélyültebb közvetítésében sokkal erőteljesebb eszköztárral rendelkezik a szinház, az élő ember művészete. Erről felejtkeztünk meg egy kicsit a tévé első elterjedésének hullámában. Ez a felismerés azonban át kell, hogy fogalmaztassa velünk szinházpropagandánkat, a színházi kultúra terjesztésének stratégiáját is. Azok, akik a tévében láttak utoljára szindarabot, de nem emlékeztek a elmére és a szerzőre, ilyesféle válaszokat adtak: n

Egy szovjet szerző darabját láttam utoljára, de már nem emlékszem rá, mert a tévéműsor alatt mindig csinálok valamit, este állandóan megy a tévé." "Csak arra emlékszem, hogy a nőnapon volt és arra, °ogy jó bemondások voltak benne. Közben söröztünk." "Nem tudom mi volt, ha végignéztem, jó lehetett." "Az elejét nem láttam, valami görög előadás volt, nem is néztem végig. Ha érdekes lett volna, végignézem, de nem is értem rá." "Valami történelmi dráma. Valami Katalin. Nem tudom elmondani, mig néztem, addig érdekel. Valahogy nem igy képzeltem el, mert már előbb is láttam filmen." "Sokszor látok a tévében ilyent, de csak részletekben, lefoglal a gyermeknevelés." "Valami középkori dolog, szerelmi konfliktus. Feltétel nélkül szeretni, vagy ilyesmi. Biztos jó volt, de túlzottan nem értettem, de ez biztos az én bajom."