Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

III. Televízió és a színházi kultúra terjedése

sen menne-e az osztállyal színházba, ilyen válaszokat kaptunk: "nem, mert elég sznob az osztály Java" "nem, mert az osztály kulturképessége az átlag legalján (az enyém isi)" A szinház és kultúra azonosulását a középiskolai tanulok tudatában ugy vizsgáltuk, hogy megkérdeztük a vizsgált osztályok tagjaitól, hogy nézetük szerint ki ért leginkább a színházhoz, ki jár legtöbbet szinházba és ki a legműveltebb az osztályban. A három kérdést nem egymás után tettük fel, hanem közben szociometrikus kérdéseket is feltettünk, s más műveltségi elemekre és a szinházzal-szinjátszással összefüggő kérdésekre, adottságokra is rákérdeztünk. A vizsgált osztályok közül két második osztálynak a szociogramjára felirtuk a szavazatok alapján képzett rangsorok első helyezettjeit. (A kör lányokat, a háromszög fiukat jelöl, a vastag vonal pedig kölcsönös választást, a fizikai foglalkozású szülők gyermekeinek jelét feketével besatiroztuk.) Az emiitett három kérdés rangsorai nagy mértékben egybeesnek. Az előfordul, hogy a legműveltebbnek tartott tanuló nem ért a színházhoz, s az is, hogy a színházhoz leginkább értő tanuló nem jár szinházba, de a színházban járatos, színházlátogató fiatalok műveltség szerint is mindig sok szavazatot kapnak. A három szociogramon jól látható, hogy a szinte kizárólag értelmiségi - nagy arányban művész - szülők gyermekei állnak a rangsorok ólén. Escarpit irja: "Minthogy az irodalmi ítélkezés gyakorlása a "müveit" csoport Sajátja (amely gyakran egyetlen társadalmi kaszttal vagy osztállyal azonosul, mint amilyen a középiskolát végzetteké volt nemrég Franciaországban), ez a csoport tagjai számára (olyan erkölcsi szankciók terhe mellett, mint faragatlannak, filiszternek, sőt "elemistának" minősül) műértő viselkedést követel. Az értékrendeket ismerő ember éppen e-