Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)

II. A fiatalok színházzal kapcsolatos beállítódásai (Mit várnak az előadásoktól)

képtelen érzelgós (érzések) nélkül végigülni ai előadást, mert neki igenis sírnia kell"» A gondolatiság igénylése, szerintünk, a fiatalok művészi Ízlését nem deformálja, egyrészt legtöbben az érzelgősséggel, az elringatással, vagyis az olcsó hatásokkal szemben emelik ki a gondolatiságot, másrészt érzelem nélküli szinház nem létezik. A baj a kinálati oldalon keresendő, abban, hogy mint Vekerdy irjat a naturalista szinház éppen ezt a legmagasabbat, a látomást- és ezt a legmélyebbet: az érzéki - érzelmi hatások tudatos alkalmazását veszítette el, s maradt a ráció - túllépés nélkül. A fontossági rangsor jól mutatja az evokativ funk ció igénylését is (problémákat vessen fel, vitákra késztessen, kimondja az igazat, katarktikus legyen), ugy tűnik azonban, hogy ezt a fiatalok inkább önigazolásként ismerik el, s nem ugy, hogy a szinház "felébressze a lelkiismeretet". (Ebben a korábbitól eltérő kérdezésmód és a fogalmak hangulati jelentése is szerepet játszhatott, sőt az a kontextus is, amelyben a fogalmak, állitások szerepeltek.) A "Milyen legyen a szinház nálunk?" - kérdésre adott válaszok - "a kinálati oldal" megitélésének emiitett nehézsége miatt - erősen hatottak a "Milyen a szinház nálunk? - kérdésre adott válaszokra, ezért csak a relativ különbségeket (a kielégitettség mértékét) célszerű elemeznünk. A kielégitettség mértéke szerinti sorrend a következő (a vonal felett kielégített a "kereslet"): 1. Megnyugtatás 2. Pihentetés 3. Társasági téma 4. Gyönyörködtetés 5. Viselkedési minta 6. Gondűző s 7. Szórakoztatás