Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Szigligeti Struensee-ja
nik, majd a királyné lép pillanatra előtérbe, míg ismét egy más csomó ember lép fel. Ellenben Szigligetinél az egész darab Struensee és a királyné szerelmi kettőse,melybe még a nemes Rantzau s később az ármányos Scback-Ratlow szólanék bele. Beer darabja szétfolyó, elaprózott valami• Az elején azt hinné az ember, hogy Rantzau, később Köller térítik el Struensee irányát. De ezek is eltűnnek. Julia, ki Beérnél valóságos megóra t z lép elő, mig végül a hőst Schack-Ratlow, kiről eleinte nem is tudtunk, löki be az örvénybe. Mindez Szigligetinél csupa egység, csupa világosság. Látjuk, hogy a reformátor legfőbb ellene Rantzau, ki azt fájlalja, hogy Sturnesee a nemesség fő eszközét, az államtanácsot törte össze. De mellette, bár Rantzau nélkül, mindjárt ott munkál Schack-Ratlow is, mint látszik, az özvegy királyné, voltakép az udvaroncok embere. Annyira előtérben áll a hős e két ellenfele, hogy Julia, a királyné szinte háttérbe kerül, ellentétben Beerrel, kinél erősben szerepel. Szigligetinél Köller és Julia nem többek, mint a Selyemérus-ban /Se bribe: Bertrand et Raton c. vígjátéka/ 23 * melyre ö igen is emlékezhetett. MÍly méltóságos Rantzau Szigligetinél, ki bár jótevője volt Struensee-nak, később nyíltan bevallja, hogy ellene. A magyar drámairodalomban ritka szép momentuma az, mikor Struensee azt kérdezi Rantzautól, gyűlöli-e öt s Rantzau felséges iróniával feleli: Még nem. Igazi magyar Rantzau a némethez képest, ki oly nagyúr létére oly megalázkodó a oly érthetetlenül nagylelkűen kész megszöktetni Struenseet, míg a magyar Rantzau következetesen jéghideg arisztokrata, ki elótt as a fő, hogy a királyné, illetőleg Dánia becsületét mentse meg Struensee férfias vallomása árán. Msgaera: görög hitregebeli női szörnyeteg. ^Seribe, Engen: A selyemárus c. vígjátékát 1841. szept. 20-án Kutatta be a Nemzeti Színház.
