Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Magyar Műszínkör (1896-1944)

Magyar Műszínkör Böbönek hívják, ő a Liget híres Böböje, ami alatt az összes primadonnákat kell érteni. Kis lenge hölgy, erősen műrostos hanggal, ami annyit jelent, hogy már a színpad közvetlen közelében elhelyezett páholyban sem lehet hallani, Koller Béla amolyan sanyaró-vendeli bonvivánfigurája a ligeti Clark Gable-társadalomnak, figurája hórihorgas, megjelenése - ha még emlékeznek tisztelt hölgyeim és uraim, a Borsszem Jankó Papanek Dani-figurájára - cingár, hogy ne mondjam, vézna. Böbö és Béla tehát a főszereplői Szüle Mihály urambátyám halhatatlan elmeszüleményének, ami itt a Ligetben bizony-bizony hígan hat, még szerencse, hogy Hegedűs Tamás kitűnő muzsikáját a Műsziben sem lehetett meghamisítani, legfeljebb annyiban, hogy az egyik kezem ujjain megszámolható zenekar kissé nyivákoló buzgalommal kísérte az előadást. Verő Böbö és Koller Károly nagy buzgalommal és észrevehető igyekezettel igyekeztek az első két sort zsúfolásig megtöltő - nyílván habitüékből álló - premierpublikumnak kedvében járni, amelynek egyik oszlopos tagja (fekete selyem fejkendős, babos perkálruhás néni az első sorban) csúnyán rámmordult, mikor egy félhalk megjegyzést tettem Koller Kristóf frakkjára, amely vadonatúj mivoltában félelmetesen elegáns volt... közben a pattogatott kukorica elfogyott és így egy felejthetetlen kora délután borongó emlékeivel elhagytam a nézőteret." 73