Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Bevezető - A Városliget

Bevezető ez Pesten is megvalósítható lesz. A Sugár út valóban gyönyörű volt, fiatal, hatsoros fasorával és pompás palotáival; hiszen a magyar középosztály és arisztokrácia kedvet kapott a Sugár úti telekvásárláshoz. A kiállításnak olyan nagy sikere volt és úgy megemelte az idegen- és hazai forgalmat, hogy már akkor felmerült egy még nagyobb világkiállítás gondolata, amelyet az ország ezeréves fennállásának ünnepére terveztek. Ez a kiállítás még nagyobb fejlődést követelt. Különösen a közlekedést kellett megoldani: így jött létre a földalatti villamos, amelyet 1896. április 11-én adtak át a forgalomnak. A tó vizét végre szabályozzák: a tóba vezetik a Rákos-patakot, hogy a víz állandóan cserélődjék. A Sugár út végén Zielinszky Szilárd tervei alapján a tavon keresztül szép vashidat építenek, folytatásaként kialakítják a városligeti körutat, hogy a zsúfolt Stefánia úti kocsikorzó forgalmát megosszák. Feltöltik a Hatytyú-szigetet, s csak a Széchenyi-sziget maradt fenn, amelyre a Vajdahunyad vára kerül. Kialakítják a Hősök terét azzal, hogy felépítik a Műcsarnokot, vele szemben majd 1900-ra elkészül a Szépművészeti Múzeum. Most a millenniumi kiállítás alatt ennek helyén a Feszty Árpád-féle körkép áll ideiglenes jellegű épületben. A körkép története 1891-ben kezdődik, amikor Fesztyék elérkezettnek látják az időt, hogy a székesfőváros tanácsához benyújtott kérvényükben felvázolják egy „nagyszabású nemzeti panoráma" tervét. Tudták, hogy vállalkozásuk csak akkor lehet sikeres, ha a panorámaépület helyét jól választják meg. Feltehetően ezért bízták ezt a feladatot Feszty Gyula építészmérnökre, s ő a Városligetet, azaz annak az artézi kút közelében lévő területét tartotta e célra legalkalmasabbnak. Nem véletlenül esett a választás éppen a Városligetre, hiszen ez a park az egyetlen, amelyet az egész lakosság használt; a körképépület egyaránt útba esett a Stefánián korzózó felső tízezernek, a Városligeti-tóra igyekvő középosztálynak és a Tűzijáték-téren szórakozni vágyó munkásrétegeknek. Valószínű, hogy Jókai segített a kérvényt megfogalmazni, hiszen ő mint országgyűlési képviselő ismerte és némileg befolyásolni is tudta a kormány millenniumi ünnepségekre vonatkozó terveit. Ő lehetett az, aki a kérvényben a „nemzeti panoráma" felállításának szükségességét nem esztétikai, hanem politikai okokra hivatkozva hangsúlyozta. Jókainak később sem közömbös a körkép sorsa, mert mint a rövidesen megalakuló Fesztyféle magyar körkép (betéti) társaság egyik 6500 forintot jegyző kültagja maga is érdekelt ennek a félig-meddig családi vállalkozásnak a sikerében. A kérvénnyel kapcsolatos vitáról a Fővárosi Lapok számolt be. A szerződést végül 1891. december 31-én megkötötték, amelynek értelmében „a főváros közönsége 32 évre bérbe adta az Andrássy út végétől balra, a Bimbó út és az Állatkerti körút közötti 633,6 négyszögölnyi területet, amiért Feszty Árpád és Gyula mérsékelt évi bért kellett fizessen". Feszty Gyula ezután megbízta Feszty Árpádot, hogy az általa képviselt társaság részére és tulajdonaként egy vászonra olajban festendő körképet készítsen. A baj csak az, hogy Feszty Gyula de facto egy olyan társaságot képviselt, amelyik a szerződés megkötése idején de jure még nem is létezett. A betéti társaság ugyanis csupán 1892. szeptember 5-én került be a kereskedelmi társascégek jegyzékébe, azaz 1892 őszén, amikor már állt a 16 oldalú, ablak nélküli „furcsa épület". A központi fűtéssel, szellőztető berendezéssel ellátott 38,4 méter átmé16