Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Vígszínkör (1910-1916)

Vígszínkör csinos Vígszínkör előreláthatólag sikerek hajléka lesz. A Molnár Ferenc meleg közvetlenségével megírt prológusa így hangzik: »Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket ebben az új csarnokban, amely a pesti mulatság megszentelt földjén, a Városligetben épült. Hogy a pesti ember mulatsága ősidők óta egybeforrt a Városligettel, ezt talán nem kell bővebben magyaráznom önöknek. A mi gyermekkorunk összeesik a Városliget gyermekkorával. Amikor mi még óriáskifli után vágyódtunk, a Városligetben óriáskifli termett. Amikor a mi mulatságunk még csak a bolhaszínház volt, akkor a Városliget bolhákat termelt számunkra. Itt volt a szakállas nő, a törzs nélküli huszártiszt, az átlyukasztott csecsemő, az összenőtt ikerpár, a márvány keblű hölgy, akinek a keblére négy közhonvéd állott fel és aki még akkor is mosolygott, itt hallottuk először a gramofont, itt hallottátok ti nők először az első bókokat, itt kaptátok ti urak az első pofonokat tőlük, itt volt a szomszédban a jó régi állatkert, az öreg női kalapokból csinált struccmadárral, az öntözőcsőből kinevezett kígyóval, a szűcstől vásárolt jegesmedvebőrrel és tigrisbőrrel -, itt volt minden, ami a gyermeket érdekelte. És most velünk együtt nagyra nőtt a Liget is. Már épül az új állatkert, amelyben igazi állatok lesznek - a hinták, lövöldék díszes kis palotákba vonultak és íme a mai napon megnyílik a Vígszínkör, az első igazi ligeti színház, az első igazi pesti színház, finom mulatsága gazdagnak és szegénynek egyaránt. A forró utcákból ide jöjjetek nyáron, itt hűvös lesz az este, édes lesz a muzsika, a tánc, vidámak a fiúk, szépek a lányok, friss a jókedv. Olyanok leszünk, mint a jó francia pezsgő: mikor issza az ember hűsít, de aztán felmelegszik tőle a szíve. Mulattatni fogunk és mulatni fogunk magunk is. Megőrizzük a Városliget tradícióját: nem leszünk unalmasok soha. Isten hozott benneteket ebben az új kis palotában, mulassatok jól és jöjjetek el máskor is.«" 119