Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Jókai Színház (1932-1949)

Magyar Színpad nos. Csillag János 20 éves jubileuma 1192 Zerkovitz Béla: A muzsikus Ferkó. Op. 3 fv. írta: Szilágyi László Harun al Rasid így ír a Jókai Színkör premierjéről (Film Színház Irodalom, 1943. február 5-11.): „Egy plakátot olvastam, amely hírül adta, hogy a Jókai Színkörben ekkor és ekkor eredeti bemutató lesz. Színre kerül a Marcsa című nagy táncos operett, a primadonna szerepben Révész Vilmával, a »Liget kedvencével«. Ennek a ténynek a bizonyítására elmondták nekem a következő esetet. Révész Vilma egy szép napon előadás után társaságával gyalog cibikelt az Andrássy út felé. Éppen sorakoztak a hókaparók és hóseprők a Hősök emlékműve körül, mikor meglátták a primadonnát. Pillanatok alatt glédába álltak és seprőjüket tisztelgésre emelve, mint a katonák, üdvözölték kedvencüket. Révész Vilma bájos pukkedlit csinált a hóseprők felé, majd grandezzával rájuk mutatva, így szólt társaságához: »íme az én kedves közönségem«... Nos, fél hét előtt tíz perccel már ott voltam a Jókai Színkör vesztibüljében. A közönség már javában gyülekezett. Egy sofőr, néhány háztartási alkalmazott, két vasutista, mégpedig egy MÁV-fékező és egy Beszkárt-kalauz, s egy csomó más ligeti habitüé szorongtak a vidéki őrház váróterméhez hasonlító csöpp kis előcsarnokban és kezüket dörzsölve szorongtak a pirosra fűtött duruzsoló kis vaskályha körül s a büféasztalkán éppen most rakosgatta ki nyalánkságait a színház zenekara prímhegedűsének a felesége, mert hogy övé a büfé. A prímhegedűs nyilván ismeri az öreg Harun al Rasidot, mert barátságosan megszólít bennünket: Nem tetszik bemenni egy kicsit melegedni a művészekhez, szerkesztő úr? Szó nélkül rámutatok a kifüggesztett felírásra, amely emígyen szól: A művészeket öltözőjükben látogatni tilos, még kivételes esetben sem ad engedélyt az igazgató. Eszembe jut, hogy milyen másképp is fest idekünn a periférián az a bizonyos forgó zengő karneválos színházi »üzem«, amelynek boszorkánykonyhája fűtött folyosókból, illatos öltözőkből, díszes előcsarnokból, szépséges színpadból és ezerféle más puha rekvizitumból áll, s milyen bűvös is, csábos is az úgynevezett »kulisszák világa«, az előtt a néhány bennfentes előtt, aki igenis meglátogathatja a művészeket - odabent a városban, ahol a legmagasabb kultúrfokon fénylik, villódzik és ragyog: a színház! Bizony, ezek a színészek, akik idekünn a Jókai Színkörben játszanak, az igazi hősei a színpadnak, ők itt égetik a fáklyát és élesztik a szent tüzet, szolgálják fáradhatatlanul és csüggedetlenül Thália ügyét, csak úgy, mint hajdani echós elődeik... Egész jó kis előadást látok. Révész Vilma, »Liget kedvence«, egész ügyesen játszik még ligeti mértéken túl is csinos hangja van, ellentéte neki a szubrett Komáromi Piri, aki a szőke Vilmával szemben tűzről pattant, úgynevezett »feketeszárú cseresznye« típus. Háromnegyed ház volt, a közönség remekül szórakozott, Gáspár Jenőnek külön is kiemelem a nevét. Nívós, kitűnő színész." 1193 Siliga Ferenc: Egy boldog erdélyi bál. Békebeli huszár op. 3 fv. Rend.: Polgár Ferenc. Karn.: Hetényi-Heidelberg Albert 1194 László Jenő: Ne sírj anyám! Op. 3 fv. Rend.: Polgár Ferenc. Karn.: Lambert Ferenc 106