dr. Kerényi Ferenc: Pécs színháztörténetének forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1886-1949 (Thália Könyvek 24., Budapest, 1990)

UTÓSZÓ

UTÓSZÓ E repertóriumban rendhagyó módon nem szerepel a korszakot ismertető tanulmány. Részben azért, mert ennek a 14 esztendőnek a feltárt forrásai nem adnak áttekintő képet (főleg az 50-es évek első feléről). Ezért átfogó, más jellegű forrásokra is kiterjedő kutatást tartok szükségszerűnek egy teljes értékű szintézis elkészítéséhez. Persze ez esetben is számolni kell az objektív akadályokkal; a fennmaradt dokumentumok hiányosságaira gondolok elsősorban. Bár ez esetben olyan adatközléseket is érdemes figyelembe venni, amelyek bár nem elsődleges (primer) forrásai a színjátszás történetének, de sokoldalúságukkal mindenképpen gazdagíthatják a tudományos igényű szintézis értékét. Az ilyen feltáró munkánál a bibliográfiai forrásokon kívül az alábbiak jöhetnek számításba: magnófelvételek, fotók és filmek, plakátok, kéziratok, visszaemlékezések és a kulturális élet más területeinek érintőleges adatai. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy néhány évtized múlva az ismeretek kiszélesítésével és a szükséges objektívebb művészettörténeti megközelítés erényével felvértezve teljesebb képét lehet adni az ún. szocialista színjátszás pécsi történéseinek. Ugyanakkor szerencsésebb a teljes szocialista korszak színjátszásának történetét megírni, semmint egy szeletét kiragadva vizsgálni, ahogy ez ebben az esetben történt volna. Ráadásul éppen egy fejlődési folyamat kellős közepénél fejeződött volna be a vizsgálódás az ismertetett korszakhatárok miatt, aminek teljes egészét szükségszerű ismertetni. Volt alkalmam több olyan átfogóbb és kevésbé részletes értekezést tanulmányozni, amely e korszak színjátszását taglalja. Ezek ideológiai megközelítése, irányítottsága és nem utolsósorban az ismertetett források egyenetlensége intő példa számomra, hogy ezeket a törvényszerű buktatókat elkerüljem. Jelen pillanatban úgy érzem nem rendelkezem a fent vázolt kívánalmakkal egy átfogó, általam is igényelt értékelés megírására. Mégsem tartom torzónak a forráskiadványt, mert az itt publikált források majdnem teljes képét adják a Pécsi Nemzeti Színház művészeti életének, és a működéshez szükséges műszaki és gazdasági feltételek fokozatos fejlődésének. Legalábbis, ha a korszak sarkalatosabb kérdéseit tekintjük. A kötetben közölt módszertani útmutató, a források 27