Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
- „Oh, Istenem!" „Ez rémes!" „Borzasztó!" „Szegény asszony!" - felkelek, az ablakhoz megyek, kinézek az ajtó kis ablakán. Az udvaron - szemben a háziasszonyom ajtajával - vasárnapi öltözetű férfiak, asszonyok, szomszédok álltak vagy ötvenen -, és megilletődött arccal néznek az ajtó felé - volt, aki a szemét törölte. Sosem szerettem a csődületet, nem voltam kíváncsi természetű - visszafeküdtem. Tizenegy óra felé a színházhoz megyek, a rikkancsok ordítják a vastagbetűs címeket: - Egy asszony öngyilkossága! A féltékeny férj halálba üldözte feleségét! Stb. Ismétlem, nem vagyok kíváncsi természetű - nem is törődve a fenti szenzációval, felérek a színházhoz. Ott tudom meg, hogy a háziasszonyom - Ursul I—né öngyilkos lett az éjjel, üzletében szíven lőtte magát. A cikk a nevemet elhallgatta - de a férj elmesélte az éjjeli kalandomat. Délre már tele volt a város vele... Azt is megtudtam, hogy a férj gyanakodott rám - az utolsó percben mondta meg a feleségének, hogy ma nem utazik el a szüleihez. Leste, hogy én - aki úgy tudom, hogy ő szombaton este nincs itthon, bemegyek—e a feleségéhez? Be is mentem - véletlenül! Amikor én éjjel kimentem a szobájukból, az ember elkezdett vele veszekedni, féltékenykedni - meg is verte -, boncolásnál konstatálták. Az asszony bement az üzletükbe, és ott - reggel felé - szíven lőtte magát. Az este - vasárnap - a Falu rossza ment, Lajos szerepét játszottam - aki kezdi a darabot. Amikor a színpadra lépek... - „Ki vele, gyilkos!" „Abcúg!" 20 2 „Takarodjék!" stb., díszes jelzőkkel telik meg a színház nézőtere. Függöny le - a szerepemet más veszi át... A proszcénium páholyból hiányzott a két szép asszony. A balerina ideálom - akit feleségül akartam venni - szakított velem. ő sem hitt ártatlanságomban. Az igazgatóm azt tanácsolta, hogy utazzam előre Debrecenbe - ott várjam be a társulatot. így ért véget az én dicsőséges aradi szereplésem. Úgy vélem, a fejezet címe fedi a sorsomat: „Tiszta, fehér születése, piszkos, mocskos temetése..." Debrecen és az utolsó birkózásom Debrecen. Nagyszerű színészek, élükön a diuktor párral. Zilahy Gyula 20 3 - hat évig a Nemzeti Színház kiváló színésze - bűbájos egyéniség! A felesége Singhoffer Vilma, 20 4 a híres - dúsgazdag - halászmester leánya, az akkori idők legszebb hangú énekesnője, akit a férje az operától csábított el. Szép, magas, fejedelmi megjelenésű asszony, jó színésznő. A drámai együttes az ország legjobb színészei közül került ki. Az előadások minden kritikát elbírtak. És ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy a színházba csak bérletszünetben lehetett bejutni. Minden helyet a bérletesek foglaltak el. Egyszer az egyik páholybérlő gyászba került és a páholyára pályázatot hirdetett a színház. 280-an akarták kivenni! Nyilvános sorsolást kellett tartani. Mik is történtek velem Debrecenben, ahol rövid, kétéves tartózkodásom alatt sikerült kivívnom a „rendőrök réme" - nem éppen díszes - jelzőjét? Úgy történt, hogy a szezon elején a Trilby című, ideggyilkoló, hipnotikus drámát játszottuk. Nagy cassadarab volt az akkori időkben. Ebben a festőt játszottam - aki nagy sportember -, és a darab szerint súlyokat emelget. Én sosem szerettem — ha ilyesmi fordult elő -, hogy fából készült „vas" súlyokat emelgessek - igazi súlyokat kérettem a sportcsarnokból. Az előadáson persze hogy döngött a padló, amikor letettem, bevallom, hogy egy kicsit „döngettem" is!... 75
