Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
A házasságból nem lett semmi, de az emlék, amit Mariska adott Adynak elkísérte a korai sírba. A színtársulat két Irén nevű tagja is settenkedett a költő körül - állítólag sikerrel... Az egyikről essen több szó, aki mellesleg a - 60 éves - színigazgatónak volt barátnője. Ez az Irén egy csinos, 22 éves, szőke segédszínésznőcske volt. Arca kedves, de tele - folyton kinyíló - gyanús pattanásokkal. Ez a nő is beteg lehetett - akár a másik, az „uccasarkok rongya!" Azt mondták, hogy Adyt ittasan gyakran látták sírni. Én csak könnyezni láttam - józan állapotban - egyszer... Évek múlva, amikor már Ady országos hírű költő lett, lejött egy napra - a Holnaposok 19 5 meghívására - Váradra. A váradi új költők: Juhász Gyula, Emőd Tamás, Dutka Ákos, Miklós Jutka, Somlyó Zoltán stb. 19 6 egy „Vajda" 19 7 matinét rendeztek, ahol Juhász Gyula méltatta a költő munkásságát, majd versek hangzottak el, többek között két megzenésített költemény; Vajda: őszi tájék, és Ady: A Halál rokona. Mindkettőt én zenésítettem meg, és Asszonyi László 19 8 - az akkori idők legszebb hangú baritonistája - énekelte. A számom alatt én Ady arcát figyeltem... úgy a vers közepén látom, hogy egy pár könnycsepp gördül ki a szeméből, és végigfolyik Ferenc József kabátjának fazonján... Vajon mi váltotta ki szeméből a könnyeket? Az énekes szívreható hangja, vagy az én zeném?... A matiné után gratulált nekem, egyszerűen, szenvtelenül - de nem sértőn... Még egyszer beszéltem vele - a szolnoki vasútállomáson. Ő Csúcsáról ment Pestre, én Désre készültem, szüleim látogatására. Sötétkék öltöny volt rajta, arca sárgásbarna, szemei bágyadtak... Ő szólított meg. Gratulált sorsom íveléséhez már akkor filmrendező voltam -, és tudakolta: nem sajnáltam-e otthagyni a színészetet? Sajnos, beszélgetésünk rövid volt - az ő vonata indult előbb. Többet nem láttam - csak a csúcsai kis, oszlopos kastélyát bámultam meg, valahányszor szüleimhez utaztam. Fényes, fehér születése... Ez a találós kérdés százszázalékosan fedi az én aradi színészkedésemet. A debreceni társulat nyári állomása Arad volt, abban az időben két színháza csak Aradnak volt az országban. Ez a város igen kulturált hely volt, amit az is bizonyított, hogy a magyar színészet itt egész évben otthont talált. Szendrey Mihály 19 9 harminc évig igazgatta a színházat. Szokás volt nagy városokban, hogy színházi szezon előtt az újságírók az C, tagokat meginterjúvolták. Én elmondtam, hogy két aradi asszonynak köszönhettem karrieremet, akik Szliácson - színlaphordó koromban - búcsúzóul egy nagyobb összeget adtak. Ezt a történetet közölte másnap az egyik újság - úgy, ahogy történt. A két úri hölgyre, akik nagy szerepet játszottak a város társadalmi életében - mindenki ráismert. A fényképeim a kirakatokban díszelegtek. Ilyen nagy reklám előzte meg az én aradi fellépésemet. Gyurkovics lányok-kai 20 0 kezdtük a szezont, egy vasárnap délután - és dacára a nagy hőségnek - zsúfolt ház előtt. A zenekarban két jegyszedőnő állott, kezükben babérkoszorú, pálmaág, széles nemzetiszínű szalaggal. A művésznőink, akik a függöny kukucskáló lyukán látták a babérkoszorút, a babérágat - izgalommal találgatták,vajon ki kapja? En az egyik főszerepet játszottam. Huszár főhadnagyi ruhám vadonatúj volt - remekül állott! Már a kukucskáló lyukon felismertem a szliácsi hölgyet a proszcénium páholyban. 20 1 Még mindig szépek - elegánsak voltak. A közönség nagy tapssal fogadott. A koszorút és a pálmaágat nekem nyújtották fel, amire a közönség már hangosabban tapsolt. Átvettem a pálmaágat és a koszorút, a színpad szélére mentem, egész közel a páholyhoz, ott mélyen meghajoltam. A két hölgy két vörös virágcsokrot dob a színpadra. A taps még nagyobb erővel tör ki! Az egész város tudta már a történetemet a két asszonnyal. A koszorú szalagjára ez volt írva: 73
