Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
nem adtak útiköltséget, hanem a tagjaikkal utaztak - a biztonság kedvéért. Ők váltották meg a jegyet a vonatra. Azok a részeges színészek, akik nem kaptak szerződést - 15-20 ember összeálltak kettes, hármas csoportokba, és az egyesülettől kisírtak egy-egy „dalitársulati" engedélyt. Ezeknek a „dalik"-nak - vagyis daltársulatoknak - hat-nyolc tagjuk volt, a falukat járták. Rendes, egy estét betöltő színdarabot nem volt szabad játszani, csak egyfelvonásosokat, de hát ők nem nagyon respektálták a törvényt, előadták még Az ember tragédiájá-X is! 7 6 Virágvasárnapja után egy hónapra ismét csöndes lett a színészegyesület „Múzsa" nevű vendéglője - egy fél évre. Egy szív nélküli primadonna Kolozsvárra kerültem. Kolozsvári színésznek lenni akkor - Ditrói Mór 7 7 igazgatása alatt - vágyálma volt minden színésznek az országban. Akkor - 1895-ben - a társulat tagjai a következők voltak: E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Hegedűs Gyula, Góth Sándor, Pintér Imre, Vendrei Ferenc, Hunyady Margit, a törékeny asszony, a magyar Sarah Bernhardt - Hunyady Sándor a jeles írónknak az - édesanyja, a feltűnő szép, korán elhunyt Szolinszky Olimpia, talán a legtökéletesebb Júlia megszemélyesítője az országban. Szép Olga, az akkori idők leggyorsabban, legszebben beszélő színésznője. Szerémy Zoltán és sokan mások, akik később a pesti Vígszínházban teremtették meg a modern színjátszást. 7 8 Ide kerültem én, ezek közé a művészek közé, de sajnos olyan szerepkörre, amilyet még soha - színésztársulatnál - színész nem töltött be. Én „inspiráló" „szívmegszólaltató" - tagja lettem a színháznak. A társulat primadonna szerepkörét egy fiatal, szép hangú, Sipos Etel 7 9 nevű fiatal leány töltötte be. Úrileány volt, színiakadémiát végzett, tehetséges kezdő színésznő, szép arcú, csinos, 20 éves, de nem volt szíve. Hideg volt énekben, prózában egyaránt. Kellett egy szép fiú, aki inspirálja, akibe beleszeressen. Mit kellett nekem az ötven forint havi fizetésért tennem? Ha olyan dalt énekelt vagy prózát mondott, ahol szívre volt szükség, akkor nekem abban a kulisszaközben kellett állnom, hogy szemben legyek vele. Engem kellett hogy lásson, amikor a partnerének szerelmet vallott. Erről a merényletről csak az igazgató és a baritonista, Pintér Imre tudott - a merénylet kitalálója —, az ország legszebb hangú énekese. Ő látott meg Kolozsvárt az utcán, megszólított, hogy nem volna-e kedvem a színész pályához? - Az vagyok, kérem, már négy éve! - És elmondom az élettörténetemet... Ó protezsált be Ditróihoz - az igazgatóhoz. Lázasan készültünk a premierre mindketten: az énekesnő A trubadúfi® Leonóra szerepére - én pedig az „inspiráló" szerepre. Kicsíptem magam, amennyire tudtam, tizenhat éves voltam. Miután most kellett először életemben hivatalosan hódítónak lennem, valahogy tüzetesen vizsgáltam meg magamat a tükörben. A hajam szőke - gyengén göndör, fogaim szépek, formásak, államon, arcomon gríbedlik. 8 1 A szemeim kékesszürkék, s bár mélyen fekvők - nagyok, beszédesek. Elegáns voltam a fehér teniszruhában, fehér, széles karimájú nemezkalapban. Az énekesnőt sose láttam, s ő se engem. Először akkor vett észre, amikor a társalkodónőnek Manricóról énekel, hogy: „Megyek a nyílt erkélyre ki, s ott áll az ismeretlen..." Épp akkor vet egy-egy pillantást rám - ahogy ott állok a kulisszák mögött, négy méter távolságra tőle -, éreztem, hogy megnyertem a csatát. Remekül énekelt! Folyton nézett, én is őt! Megbűvölten bámultam, halálosan szerelmes lettem. És hogy énekelt! Én soha ilyet nem láttam, nem hallottam! De 34
