Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
- Nagyszerű színész vagy! Még egy pár ilyen siker, és megalapoztad a jövődet, gratulálok! - felugrik, összeüti a bokáját, ismét leül. Aztán nagy komolyan hozzám: - Tudod, ez a dráma olyan szomorú volt... Ugye, Shakespeare írta? De te megmentetted a helyzetet mint Jellasics. A ruhád is stílusos volt - különösen, amikor a köpeny leesik rólad! No, de igyunk! Ittunk... Ismét beszélt: - Ugye, az a remek bemondásod arról a bizonyos „tömérdek ló..." izéről a te ötleted volt!? - Nem, kérem! Az egy izé... nyelvbotlás volt - ami engem a halálba űz! Mert, kérem, én ma éjjel, ahogy a temetőn keresztülmegyek - a vonathoz -, mert Pestre utazom vizsgázni - öngyilkos leszek! - Csak nem?! - kiáltja túlzott ijedséggel, szúrós szemét kimeresztve - felakasztod magad? - Nem! - mondom sértődötten. - Főbe lövöm magam! - Nagyszerű! Remek! - lelkendezik... de igyunk! Ittunk ismét. - És mivel lövöd főbe magad? - tér vissza a témára. - Pisztollyal! - És mutatom is a töltött pisztolyt. A báró úr nézi, felhúzza a ravaszt, felkiált: - Kolosszális! - és titkon leveszi a kapszlit. - De erre már igazán: ex! 7 0 poharával koccint -: ex! Zavarba jöttem, ezt a különös szót, hogy ex, sosem hallottam, de ittam, mert 6 is ivott, és hogy hányszor volt még ex, azt nem tudom... - Ébredj, Alfréd, Pesten vagyunk! - ordít fülembe a lakótársam, egy harmadosztályú vasúti fülkében. Elmondja a fenti kollegám, hogy holt részegen akadt rám a vendéglőben, s a főhadnagy fiákeren vitetett ki az állomásra, és megjegyezte, hogy sem a színdarabot, sem engem elfelejteni, amíg él - nem fog? Én sem őt! Felvesznek a színészegyesületbe. Színészvásár A gyöngyösi részegségem fejfájásával jelentkeztem a színészvizsgán, amit a színészegyesület épületének az első emeletén tartottak, minden év virágvasárnapján. Ez olyan felvételi vizsga volt, ahol jelentkezni előzetes kérvénnyel lehetett, iskolai bizonyítványra nem volt szükség, nők 16, férfiak 18 évtől, keresztlevéllel, szülői beleegyezéssel. Amint említettem, az én kérvényemet visszaküldték, mert még nem voltam 18 éves, de én a kérvénnyel a kezemben mégis beszemtelenkedtem a vizsgálóbizottság szobájába. - Maga mit keres itt, fiatalember? - kérdi az elnök. Elmondom, hogy színész akarok lenni, de visszaküldték a kérvényemet. Többen izgatottan fordulnak felém: - Miért? Hogyan? - Azért, kérem, mert csak tizenhat éves vagyok - felelem szerényen. - Ja, kérem, ha így néz ki, akkor csak vizsgázzon le, fiatalember - mondja az elnök. Elszavaltam A vén cigány-t, és elénekeltem az akkor népszerű, A madarász című operett 7 1 slágerszámát: „Nagyapám még ifjú volt." Egyhangúlag felvettek. A kilencvenes években még a színészvásárokon szerződtek a színészek, később már egy Réthy 7 2 nevezetű élelmes ügynök útján, aki igen szépen megélt belőle. De beszéljünk csak erről a színészvásárról. Kezdem ott, hogy minden ripacs színész egy évig erről a napról álmodott, nélkülözött, filléreket rakott félre, hogy a színészvásárra: virágvasárnapkor Pestre jöhessen 5-6 napra. A színészek szerződése virágvasárnaptól egy évre - vagy fél évre köttetett. Virágvasárnap utáni hétfőn öntötte a Keleti pályaudvar érkezési 32
