Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)

189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200 201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 216 186 színházban ért el hatalmas sikereket pompás énekkultűrája és kitűnő testi adottságai révén. Romváry Gertrúd: színésznő, 1940-ben szerzett oklevelet az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. 1946-ban a Nemzeti Színház tagja volt. Az ötvenes évek második felétől külföldön él, főként német nyelvterületen szerepel. Schlauch Lőrinc (1824-1902): bíbornok, nagyváradi latin szertartású püspök. Szűcs Dezső (sz. 1869): nagyváradi aljegyző. Marton Manó (1874-1928): költő, újságíró, eredeti célkitűzése szerint képzőművész. Pécshez és Nagyváradhoz fűződött munkássága. Ady 1877. november 22-én született, Deésy 1877. szeptember 22-én, tehát két - s nem egy - hónappal volt idősebb a költőnél. Rienzi Máriáról nincs adat. Valódi neve Nóvák volt, művészi hatáskeltésből vette föl a jól hangzó „Rienzi" nevet. Brettli hölgy: a 'deszka', vagyis 'színpad' jelentésű német szó átvételével: olyan színésznő, aki szakmai tudás, végzettség híján jobbára csak vonzó külsejéért kapott néhány szavas - vagy akár néma - szerepet. 1908-ban alakult Nagyváradon a Holnap Társaság, mely élvonalbeli fővárosi és vidéki költők műveit adta közre A Holnap címen két antológiában (1908, 1909), élén Ady Endrével. Miklós Jutka (1886-1976): költő, újságíró, fotóművész, filmes. Pályája Nagyváradon, Budapesten, Berlinen, Párizson haladt keresztül. Somlyó Zoltán (1882-1937): költő, vidéki városokban újságíró, majd Budapesten folytatta egyéni hangú, műfordítóként is értékes munkásságát. Vajda János (1827-1897): költő, újságíró. Filozofikus, 1848 szellemét átörökítő lírája Ady költői hangjának és látásmódjának kialakulására nagy hatással volt. Asszonyi László (sz. 1882): színész, énekes, színigazgató. Szendrey Mihály (sz. 1866): színész, színigazgató Kassán, Aradon, Fiúméban, Pozsonyban, Sopronban. Gyurkovics lányok: Herczeg Ferenc darabja (1893). Proszcénium páholy: a színpadhoz legközelebb eső két páholy - elkülönített, előkelő nézőhely - egyike (görög-latin). Abcúg: le vele! (német). Zilahy Gyula (sz. 1859): színész, színigazgató; 1885-ben szerződött Kolozsvárról Debrecenbe. Hosszú ideig játszott Budapesten; többek között a Nemzeti Színház tagja volt. Singhoffer Vilma (1873-1913): énekesnő, a Népszínház művésze. Wichtigmachereskedett: fontoskodott (német). Mahler, Gustav (1860-1911): osztrák zeneszerző, 1888-ban lett Budapesten a Magyar Királyi Operaház igazgatója, s ezen a posztján - jelentékeny erőfeszítései és eredményei ellenére - rengeteg támadás érte. Fóti Frida (sz. 1879): énekesnő, operett- és operaszerepekben állt helyt sikerrel Aradon, Debrecenben, Budapesten; fellépett naiva- és szubrett szerepkörben is. Dankó Pista (1858-1903): cigány származású dal- és magyarnóta-szerző, ismert költők műveinek megzenésítője. Szakmai végzettség nélkül, ösztönös tehetséggel alkotott. Dóczi József (1863-1913): vidéki hivatalnokként szerezte népszerű nótáit. Krúdy Gyula (1878-1933): író, újságíró. Költői lebegésű, nosztalgikus elbeszéléseivel, regényeivél a század nagy hatású, legendateremtő, utóéletében talán még sikeresebb írója. „Szindbád" történeteit az 1910-es évek elejétől jelentette meg. Fráter Lóránd (1872-1930): nótaszerző huszártiszt, a korszak rendkívül kedvelt alkotója. Mader Raoul (1854-1940): zeneszerző, karnagy, 1901 és 1907 között igazgatta a Magyar Királyi Operaházat. Carmen: Georges Bizet (1838-1875) francia zeneszrző hányatott sorsú, 1875-ben bemutatott, később világsikerű operája. Hevesi Sándor (1873-1939): író, rendező, színigazgató, a Magyar Királyi Operaház, a Nemzeti Színház, a Magyar Színház művészeti irányításában töltött be vezető szerepet. Pompás érzékkel és esztétikai tudással vizsgálta színház és film alkotói kifejezésmódjának különbségeit és egybeeséseit; főként Jókai műveinek volt avatott átültetője a színpad s a mozgókép nyelvére. Bolond Istók. Szemere György (1863-1930) regény- és színműíró népies daljátéka Kun László (1869-1939) zenéjével (1907), tehát nem teljesen prózai darabról van szó. Csortos Gyula (1883-1945): színész, Szegeden, majd a buda-temesvári társulatnál játszott; ekkor fedezték föl a Népszínház-Vígopera számára. Később több más fővárosi