Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)

139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 184 operáig - „a nemzet csalogánya" címet vívta ki. ő is részt vett a magyar mozgófénykép elsó próbálkozásaiban, sikeres teljesítményeiben. Kuruc furfang: ifj. Bokor József (1861-1911) zene- és színműíró 1899-ben bemutatott népszínműve. Keglevich István gróf (1840-1905): a Magyar Királyi Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa (kormányzati irányítója), a Vígszínház Rt. elnöke. Festetics Andor gróf (1857-1929): Tolnai Andor néven színészként működött, 1895-1900 között a Nemzeti Színház igazgatója. Endre és Johanna: Rákosi Jenó (1842-1929) író történelmi drámája (1885). Nagy Bella (1879-1947): színésznő, 1899-ben ment feleségül Jókaihoz, s ezzel színi pályáját befejezte. ódry Árpád (1876-1937): színész. Nagyvárad, Kolozsvár, Debrecen után került Budapestre, a Vígszínházhoz, majd a Nemzetibe, melynek örökös tagja lett. A budapesti rádió dramaturgjaként és főrendezőjeként is tevékenykedett, a Színművészeti Akadémia tanára, majd igazgatója volt. 1848 (Hadak útja): Verő György (1857-1941) zeneszerző, zenei író, karmester, drámaíró műve (1898). A falu rossza: Tóth Ede (1844-1876) nagy sikerű népszínműve. Kiiry Klára (1870-1935): operettprimadonna, nemesi családja kérésére Hajnal Klárika néven debütált Kolozsvárt. Nemsokára a fővárosi Népszínház hívta meg, s itt hatalmas sikereket aratott. Vendégszerepelt Bécsben is. Pálmay lika (1860-1945): színésznő, felvidéki társulatok énekes-táncos művésze. Kecskemétről szerződteti a Népszínház. Hegyi Aranka (1855-1906): cigányprímás leányaként tanul éneket, balettot; 1880-ban szerződteti a Népszínház, ahol francia s más dalművekben szerepel nagy sikerrel. Krammer Teréz (1868-1934): operaénekesnő, német operaházak drámai és koloratúrszopránja. 1899 és 1911 között a Magyar Királyi Operaház tagja. Lili: Hervé francia zeneszerző operettje, melyet nálunk 1882. november 7-én mutatott be a Népszínház. Kasztanyett(a): spanyol hangszer: ujjakra erősített keményfából; erőteljes, pattogó hangot hallatott. Carmencitta: spanyol táncosnő, 1896-os budapesti szerepléséről van adat. Szilágyi Dezső (1840-1901): politikus, egyetemi tanár. 1889-1895 között volt igazságügy-miniszter. Wilde, Oscar (1854-1900): ír származású angol dráma- és regényíró, kritikus. Homoszexuális vonzalma közismert volt. Adonisz: gyönyörű görög ifjú, Aphroditénak, a szerelem istennőjének tragikus sorsú kedvese. A „tapintatos" Deésy elszólja magát: Gara Ákosról rántja le a leplet, az 1877-ben született jogvégzett íróról, újságíróról, aki nagyváradi, kolozsvári, fővárosi lapok munkatársa volt. Pendant: valaminek a párja, hasonmása (francia). Ferdinand Feliner (1847-1916) és Hermann Helmer (1849-1919) osztrák építészekről van szó. Somogyi Károly (1845-1908): színész, színigazgató. Számos vidéki városban megfordult. Egyebek között Szegeden, Nagyváradon igazgatott. Székely Irén (sz. 1874): operaénekesnő, pályájának helyszínei: Kolozsvár, Budapest, Fiume. Nyáray Antal (1869-1920): színész, énekes, számos vidéki társulat tagja, 1902-ben a Népszínházhoz szerződik. Alexander Girardi (1850-1918): divatteremtő osztrák színművész, föllépett a Vígszínház egy operettelóadásán. Ady Endre (1877-1919): újságíró, novellista, költő. A modern magyar irodalom és politikai gondolkodás meghatározó alakja, aki Debrecen, Nagyvárad, Budapest és Párizs között teremtett szellemi kapcsolatot. Vidéki színikritikáiban Deésyvel is foglalkozott. Mozgókép és színház korai (vidéki) konkurenciaharcában Ady a színház mellé állt. Biró Lajos (1880-1948): író, publicista, drámaíró. Szintén Párizs adott távlatot itthoni működéséhez. Ady barátja. 1919 után külföldön válik sikeres forgatókönyv-íróvá. Halász Lajos dr. (sz. 1874): ügyvéd, újságíró, államtitkár. 1909-ben került Nagyváradról Budapestre. Dutka Ákos (1881-1972): költő, újságíró, Nagyvárad szellemi életének egyik vezéralakja és megörökítője. Vulcan, Iosif (1849-1907): román író, lapszerkesztő, közéleti személyiség.