Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - 1. A főúri színjátszásban és a német vándorszínészet műso-rán 1707-1793 között - 2. Az első hivatásos magyar színtársulat műsorán

magyarázza, hogy a magyar főváros színpadán erőteljesebben érvényesült a törekvés a szöveg alapos magyarítására és ezáltal a színi hatás jobb érvényesítésére. Az erdélyi fordítók, színházművelők és-kedvelők inkább az irodalmi érték megőrzését tartották szem előtt, amikor híven ragaszkodtak a német szövegben szereplő nevekhez, illetve a bécsi helyszínhez, és elkerülték a magyarítás kétségkívüli túlzásait. A tettetett beteg kisasszony német változatában a személyek, a helyszín és a környezet bécsi színezetet kaptak, és az egyszerűség kedvéért két helyszín, a patika és a címszereplő Sophie szobája marad meg. A gördülékenyebb játék kedvéért jelenet-összevonásokra, rövidebb kihagyásokra kerül sor. Seelmann fordítása szinte szóról szóra követi a német szöveget, megtartja a szerzői instrukciókat. A nyelvezet nehézkes fordulatokkal van teletűzdelve és a nagyothalló Patikus értetlenségéből, félrehallásából adódó komikumot törekszik kihasználni. Kétségtelen, hogy a nagyothalló Patikus a darab leghálásabb figurája. Ennek teátrális kidolgozását az első német átdolgozó, Laudes különös figyelemmel végezte. Kiderül ez abból is, hogy a szerep megjelenítését a korabeli bécsi színház egyik legnagyobb mulattatójának, Gottfried Prehausernek ajánlotta. 1

8 Budán Mozsaras, tehát a süket Patikus magyarított szerepében Sehy Ferenc lépett fel, a társulat ellentmondásos, de legtehetségesebb tagja. Az előadás sikeres volt, amit az is bizonyít, hogy a darab hosszabb szériát, abban az időben jelentősnek számító hat előadást ért meg. A következő, Goldonitól eredeztetett darab a Házasságszerző prókátor, amelynek bemutatására augusztus 20-án került sor. Korábbi adatok szerint az eredeti darab az Avvocato veneziano (Velencei ügyvéd) címet viseli, C.F. Bretzner dolgozta át német nyelvre, és ezt fordította magyarra T. Gindl József. Megállapítható, hogy Bretzner Die Liebe nach der Mode oder der Eheprokurator (Leipzig, 1781) című darabjának semmi köze a Velencei ügyvéd cselekményéhez, és a szereplisták egymástól teljesen eltérő drámai személyek neveit tartalmazzák. Nem kizárt viszont, hogy Goldoni egy másik műve, a Sensale dei matrimoni (Házasságszerző) szolgált Bretzner műve alapjául. Ennek a komédiának szövege azonban nyomtatásban nem jelent meg, kéziratának holléte nem ismeretes. A házasságszerző figurája vándormotívum, ezért véleményünk szerint Bretzner ezek alapján írhatta komédiáját, amelynek, ismételjük, nincs köze a Velencei ügyvédhez. A Magyar Hírmondó dícsérően méltatta a Deákos lány vagy a tudomány többet ér a szépségnél című darab 1792. szeptember 11-i bemutatóját, a vígjáték „...derekasan való eljátszása akármely gyakorlott társaságnak is dolgot adott volna. Csudákat tettek kivált a főszemélyeket játszók, felvett karaktereknek igen természetes előadásával..." A rendelkezésünkre álló színlap tanúsága szerint Moór Anna, Kelemen Erzsébet, Termetzky Franciska, Varsányi Ferenc, Rózsa Márton, Várady Mihály működtek közre az előadás sikerében. A tudósítás ezután így folytatódik: „A játék szerzője mind tiszta és a személyekhez alkalmazott ékes magyarságával, mind az egész darabnak nemzeti ízlésünkhöz való alkalmaztatásával bebizonyítá, hogy valóságos jó magyar." 1

9 Sietünk megjegyezni, hogy a játék szerzője nem Ungváry János, mégcsak nem is Friedrich Ludwig Schröder, a kitűnő német szerző, fordító és komikus színész, hanem 18