Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Tudok én küzdeni remény nélkül is"

A hibák és hiányok fokozott mértékben mutatkoznak a tanterv­ben — írja jelentésének második részében Both Béla. Ebből megtudjuk, hogy az előkészítő osztály (első évfolyam) heti harminc órájából 18 esik a gyakorlatiakra (beszédgyakorlat és szavalás). Az elméletre fordított 12 órából a magyar nyelv heti két órában szerepel, és főleg magyar irodalom­történetet ad. „Sok az óra, túlrészleteződik az anyag, s a kollokvium után éppúgy nem marad meg semmi, mint a középiskolai tanulmányoknál". „Költészettan heti 2 óra. (...) S a végzett akadémistáknak sejtelmük sincs a verstanról. (...) Művelődéstörténet heti 2 óra — egy órára kelle­ne szűkíteni. A német nyelv heti 1 óráját fel kellene emelni heti 4 órára, ugyanígy a francia nyelvét is, s a nyelvek tanulásával kapcsolatban módot kellene nyújtani a növendékeknek nyáron külföldön való tanulmányútra. (Az ösztöndíjaknál feltétel volna a külföldre való utazás.)" Both Béla ezt követően kitér a beszédgyakorlat és a szavalás taní­tására. Elképesztő tényeket tár fel: 14 vagy 20 növendék egy-egy délután (3 óra hosszat!) ugyanazt az egy verset mondja el, s a tanár teljes apátiá­val hallgatja az állandóan ismétlődő szavakat. Hettyey tanárnőnél annyi és olyan változatos a feladott anyag, hogy annak elvégzésére nem elég az év, maga a tanárnő sem képes észben tartani, sem a növendék megta­nulni. Mindennek természetes következménye, hogy „az órák általában 3 éven keresztül szövegtudás nélkül folynak le, mindig könyvvel a kézben". Túl sok az óra — szögezi le Both —, az elmélet túlteng a gyakorlat rovására. A helyzet nem változik lényegesen az I. és a II. évfolyam tan­tervében sem. A korrepetáló órák, amelyeket Odry rendszeresített, már nincsenek felvéve a tanrendbe. Both kifogásolja azt is, hogy az előkészí­tő osztállyal lényegében a felvételi vizsgát helyettesítik. De a legnagyobb hibát a tanítási rendszerben látja: „A gyakorlati tanárok közül minden­ki minden osztályt tanít. Ez az egyéni rendszer csődjét jelenti. Heti 5 munkadélutánon 5 tanár foglalkozik egy-egy osztállyal, vagyis egy tanár egy osztályt egy héten csak egyszer lát viszont. Semmi mód nincs arra, hogy ennek az egy alkalomnak három órája alatt közel jusson egymás­hoz növendék és tanár, de még arra sem, hogy komoly munkát tudjanak végezni". Both Béla jelentésének befejező részében a tanítási rendszer re­formjával foglalkozik, elsősorban az óraelosztás kedvezőbb arányainak ki­alakításával. Erre a vizsgaelőadások körüli szervezetlenség vezeti. A végző növendékek ugyanis az egész tanévben kizárólag a vizsgaelőadás szerepei­nek megtanulásával foglalkoznak, s közülük azok, akik kisebb szerepeket kaptak, kilenc hónapon át tétlenül ülik és statisztálják végig kollégáik próbáit. Both megemlíti, hogy ezek a fiatalok, de a főszerepekre kiválasz­tottak is, korábban már számos újítási javaslattal fordultak az igazgató­sághoz. Meghallgatásra azonban egyszer sem találtak, s ennek következté­ben a fiatalok opponálási hajlama növekedik. A többség azonban lassan 76

Next

/
Thumbnails
Contents