Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Tudok én küzdeni remény nélkül is"

TUDOK ÉN KÜZDENI REMÉNY NÉLKÜL IS" Németh Antal elkövetkező négy évadjához (az 1944-es események egy évet „lecsípnek" öt évre szóló szerződéséből) semmi sem illik jobban, mint a fejezet címéül választott Deák Ferenc.-i jelmondat.

1 Németh önkíméletet nem ismerő, etikai megszállottsággal végzett tevékenysége ezekben az években szinte áttekinthetetlen. Egész embert kívánó feladat művelődésünk legfőbb őrhelyének (a Nemzeti Színházat akkoriban még annak tekintették) irányítása is. De Németh túllép az „őrhellyel" együttjáró merev szemléleten, a Nemzetiből országos színházi központot akar teremteni. Magyarán szólva: terjeszkedni akar. Mintha számára a nap nem huszonnégy órából állna: a Rádióban végzett munka mellett folyamatosan vállal előadásokat Magyarországon és külföldön. Egyetlen olyan felkérést sem hárít el, amellyel megítélése szerint a magyar színház és dráma ügyét szolgálhatja. Amikor 1945—46-ban megkezdődik gyötrelmes elszámoltatásának vagy inkább számonkérésének időszaka, ő maga sem emlékezik számos olyan eseményre, amelyekkel pedig menthetné magát. így feledkezik meg a Soli Deo Gloria Szövetséghez fűződő kapcsolatáról. Pedig ennek politikai része is van. Az SDG először 1936 januárjában fordul hozzá: vállaljon előadásokat a budapesti diákok számára indított tanfolyamon. Az 1936 és '41 közötti évekből számos irat maradt fenn Németh és az SDG Kabay Márton Köre között kialakult baráti viszonyról.

2 (A Kabay Márton kör a háború előtt és alatt tevékeny szerepet játszik a baloldali ifjúság szervezésében. Például 1942 júniusában a Kabay Kör megjelenteti Népballada est c. kiadványát, amit Somogyi Imre ismertet a Kertmagyarország felé című könyvében: „iránytű a zavaros müsorkáoszban Székely György, később nagyhírű színházi szakember munkája az értékes, magyar tartalmú ünnepélyek rendezéséhez"

3. Dr. Székely György — amint erről az előző fejezetben értesültünk — ekkor már a Nemzeti Színház lektora.) 69