Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Nem tetszeni, hanem használni akarok"

latos gondolatai mindenestül szekulárisak is. Gömbössel már csak mint a Nemzeti Színház igazgatója ismerkedik meg — ezt a Németh Antal Fond „Levelezés" részében felhalmozott tizenöt-húszezer, vagy még ennél is több levél bizonyítja —, s vele levelet soha nem vált, ellentétben a korszak többi miniszterelnökeivel és minisztereivel. Önmagában ez is a felszínes és formális kapcsolat mellett szól. 1935-ben erősen változik a belső politikai erők harcmodora. A kulturális élet — noha Klebelsberg már halott — még mindig az ő szellemében működik. A kultuszkormányzatnak észre kell vennie, hogy színházművészetünk válságjelenségei erősödnek. A Nemzeti Színház körül valóságos vákuum keletkezik, újjászervezését tovább nem halogathatják. Ebben a helyzetben történik meg Németh Antal kinevezése a Nemzeti élére. Hómannak indokolnia kell merész tettét. A sajtó, képviselők, különböző társadalmi és politikai személyiségek puccsról beszélnek. Hóman Bálint 1935. június 3-án a Képviselőházban próbálja csendesíteni a vihart. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Klebelsberg végrendeletének szellemében cselekedett, mert: „A szorosan vett nevelő munka mellett a nemzet vezető rétegeinek magasabb műveltségre való nevelése már nem az iskola, nem az iskolán kívüli népmüvelés, hanem a tudományos, irodalmi és művészeti szervezetek dolga... A színházat mint nemzetnevelő intézményt fogom fel és ennek következtében előkészítendőnek tartok egy színházi törvényt (Helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon és a középen), amely a vidéki színészet, a vidéki városok színművészeti kultúrája tekintetében hozna bizonyos újításokat, és szükségesnek tartom a meglevő vidéki színészet sokkal intenzívebb támogatását... A Magyar Nemzeti Színház és a nemzet Operája az elsőrendű nemzetnevelő intézmények közé tartoznak (Úgy van! Úgy van!) és éppen ezért, ezeknek az intézményeknek fenntartása, helyes irányba terelése, izmosítása és fejlesztése elsőrendű állami feladat. (Elénk helyeslés a jobboldalon és középen.)"

8 A kinevezésnél a hangsúly tehát a nevelésen van, mégpedig, a korszak terminológiája szerint: a nemzetnevelésen. Nem kétséges, hogy Hóman elsősorban Némethnek ezt a vonását ismeri fel, az erre való alkalmasságát. De éppen ez a „szerepkör" riasztja a sajtót. Olyan hírlapi „füttykoncert" fogadja a kinevezést, hogy Hóman védekezésre kényszerül. Az egyik képviselőházi ülésen kel Németh védelmére: „Öt (Némethet) erre a pályára képezték ki, erre nevelték s eddigi külföldi és belföldi sikerei igazolják, hogy ő erre a feladatra hivatott is. De a legjobban igazolja az ő hivatottságát az az aktivitás, amellyel 24 óra alatt megszervezte a Nemzeti Színház új társulatát. Szerdán délben hívattam magamhoz, sejtelme sem volt róla, hogy miről lesz szó, megbíztam az igazgatással és csütörtök estére, illetőleg péntek délre már nagyjából készen volt a Nemzeti Színház új társulatának megszervezésével. Ilyen körülmények között vissza kell utasítanom azokat a kifogásokat és bírálatokat, amelyek egyes lapokban az ő személyével kapcsolatban megjelentek. Mik ezek a kifogások? Bocsá61