Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Aki úszni akar ebben az álló tóban"

AKI ÚSZNI AKAR EBBEN AZ ÁLLÓ TÓBAN... " ... annak a Monarchia összeomlása után magára maradt, a Trianonban 1920. június 4-én aláírt békeszerződés következtében menekült értelmiségiekkel túlzsúfolt kis országban fejlett politikai érzékkel is kell rendelkeznie. Társadalmi sikerre, előmenetelre csak az számíthat biztosan, akit a sors megáldott az alkalmazkodás képességével. Aki viszont egy magatartás és eszme tántoríthatatlan képviselője, hirdetője és őrzője, annak ebben a „túlnyomásos" helyzetben számolnia kell a bukással is. Ehhez egyébként történelmünk, irodalmi és művészeti életünk szép számmal kínálja a példákat. Ilyen példa Németh Antal életútja is. Pályájának vannak nagy csúcsai, és vannak ijesztően mély völgyei. A lefelé szálló sorsvonal sajnálatosan egybeesik egy művészeti ágnak, a színházművészetnek a hanyatlásával is. Némethet nem érheti a vád, hogy kitért volna a „politizálás" elől. Hogy elefántcsonttoronyba vonulva nézte volna a korszak jelenségeit. A napi vagy pártpolitika valóban kezdettől fogva taszítja (mint látni fogjuk, gimnazistaként kacérkodott ezzel is), magasabb fokon azonban engedelmeskedik annak a történelmi parancsnak, amit a nemzeti hagyomány — már elbizonytalanodott hagyomány! — ír elő a nemzet színháza mindenkori vezetőjének. (Helyesbítsünk: írt elő az 1944-45-ös korszakváltásig.) A harmincas években a nemzeti színházi vezetőnek ezt a hagyományt saját belátása szerint kell programmá alakítania. Tisztáznia kell önmagában, hogy az adott időpontban mit jelent magyarnak lenni. Magyarnak és európainak. Németh 1939. november 20-án előadást tart Debrecenben a Csokonai Körben Magyarság és európaiság címmel.

1 (Mielőtt idéznénk ebből a politikai hitvallásnak is beillő beszédből, két vonatkozására szeretnénk előre felhívni a figyelmet: a beszéd időpontja a második világhá19