Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Függelék - Az ember tragédiája 1944~es új rendezői terve (Németh Antal előadássorozata a rendezőképző akadémián)

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA 1944-es új rendezői terve (Németh Antal előadássorozata a rendezőképző akadémián.) A színházművészet nem ismer egyetlen darabnál sem véglegesen kikristályosodott rendezői elképzelést. A hatáselemek minden korban más és más tartalmat hordoznak. Érvényes ez a szabály Az ember tragédiájára is. A mai órán megkezdem Az ember tragédiája új rendezői elképzelésének ismertetését. — Az eddigi statikus díszletek helyett a dinamikus díszlet alkalmazása jelenti az első és legfontosabb változást. Az elgondolás azzal okolható meg, hogy magának a műnek az alapgondolata is dinamikus. (Ádám: „ ... az ember célja a küzdés maga". Ez a „küzdés" pedig folytonos változás, dinamika.) A Tragédia régi rendezésekben mindig részekre szakad, s minden jelenettel újra kezdődik. Valószínűleg Madáchnak nem ez lehetett a célja. Gondolják csak végig: minden szín magában rejti a további fejleményeket. Kompozíció szempontjából a Tragédia a legtökéletesebb müvek egyike. Ideális körülmények között a darabot szünet nélkül kellene játszani. A mai közönség azonban ezt nem bírná el. Szünetet kell tehát tartanunk, mégpedig a párizsi szín után. A játék itt a legdinamikusabb, a drámai kompozíció a legtömörebb. A rendezés szakadatlan crescendója a párizsi színben fortissimóba csap át, mely ebben a jelenetben befejezetlen gondolattal zárul. Innen egyetlen iramban fut a dráma a záró akkordig. A végmondat pesszimista, de maga a mű nem az; ám nem is optimista. Dinamikus küzdelem — ez a vezérmotívum. A férfi számára a küzdelem életcél, még Part pour l'art alapon is, a nő számára pedig az élet folytatása az életcél. Az utolsó mondattal újra indul az egész mű. Az új rendezői elképzelésben a díszlet ritmusosan kíséri a müvet, a jelenetek 189