Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Hiszek a színház halhatatlanságában"
lent recenziók közé Németh kritikáit nem vették fel. (Szerkesztő: Szántó Judit.) 2 4 Megszűnik máról holnapra a Tárogató úti kis elízium is. Az ötvenes évek elején a művelődésügyi minisztérium egyik munkatársának bizalmas értesítése után, hogy a szemközti házból dr. K. E. jelentéseket ír a vasárnapi szimpóziumokon megjelenőkről, a Németh házaspár a vasárnapokat más helyeken tölti. Ezzel ismét megszűnik egy „bevételi forrás", a megalázó könyöradományok átadásának lehetősége. Erre pedig igen nagy szükségük van, hiszen Peéry Piri említett színházi szerződését egy év után nem hosszabbítják meg. 2 5 Tudják ezt a vendégek is, akik a borítékok átadását úgy oldják meg, hogy az alkalmas percet kivárva benyitnak Németh dolgozószobájába, és a borítékot leteszik Németh hatalmas, könyvektől roskadozó íróasztalára. A támogatók egyike sem krőzus, bizonyíték erre a vendégek névsora. Kezdetben Márai Sándorék, Kemény Jánosék, aztán Szabó Lőrinc, Baránszky Jób László, néha Hankiss János is, ha Budapesten volt, Hamvas Béla, Márffy Ödön és felesége, Mészáros Ági és Voith Lajos meg a kis Ági, Lukács Margit, Révay József, Sennyei Vera és Apáthi Imre, András Béláék, Szűcs László, Szőts István, Jékely Zoltán, Barsi Ödön és Szeleczky Piroska, egyszer-kétszer Bethlen Margit, Noszlopi László, Deák Rozi és Székely György, Domahidy Miklós, a csillagász Kulin György, dr. Szőke Sándor, Vámosi Nagy István, Ösz Dénes festőművész, a Réthi lányok és még sokan mások a vasárnapi vendégek. Az ötvenes években főként azok a fiatalok maradnak hűségesek a Tárogató utcai villához, akik úgy érzik, hogy nincs veszteni valójuk. A támogatók közül pedig azok, akik a barátság jogán nyíltan is adhatnak, mint pl. András Béla vagy Szűcs László és Gáspár Margit. Szűcs László néhány leveléből elsősorban azért idézek részleteket, mert utólag könnyű lenne azt mondani, hogy nekik aztán volt miből adni. Részlet az 1949. július 19-én kelt leveléből 2 5: „Hetek óta hiába készülök kimenni Hozzátok. Nagyon izgalmas és ádáz napok viharzanak körülöttünk, bizony nincs időnk élni. A tartós bizonytalanság és a velejáró »félelem nélküli« élet örömei közepette zajlik életünk. — Tudom, Nektek sokkal több a bajotok. Sokszor gondolunk Reátok, ha nincs is látszatja és elegendő haszna. Talán javul még a helyzet. Piri asszony — úgy tudjuk — okvetlen elhelyeztetik, csak még nem utalványozták ki őt a megfelelő (kinek megfelelő?) helyre. Én állítólag a kultuszba kerülök, de már ezt sem hiszem. Augusztusban mindenesetre még remélek fizetést kapni... Szóval megy ez azért, ha néha úgy is van, hogy nejemnek még, nekem már nincs fizetésem. Összes megrendelt rádió-dolgozataimat visszaadták, legutoljára az Athéni TimonX, amely ideológiailag nem jó — szerintük. Schwengeler darabja megjött, itt küldöm. (...) Sch wengelernek megírtam, hogy lefordítod. (... )" 2 6 1949. december 31-i keltezéssel egy kártya, a borítékkal: „Fogadjátok szeretettel a mellékelt csekélységet, s koccintsatok boldog új esztendőt kívánva minden jóakaratú embernek. Ég áldása!" 162
