Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Hiszek a színház halhatatlanságában"

Ft-ért adott el az érdeklődőknek. Anouilh Euridikéjének fordítása— Peéry Piri nevén; néhány soha ki nem fizetett cikk; négy magyar drámaíró portréja Silvio d'Amico színházi lexikonjába; és a stúdió.) Nagy örömömre szolgált, hogy sorsuk alakításában én is — ugyan csak hírvivőként — közreműködhettem. 1947. augusztus 9-én levelezőlapon

1

7 tájékoztatom Némethet, hogy Debrecenben találkoztam feleségem nagybátyjával, Kardos Lászlóval

1

8, aki örömmel újságolta a jó hírt: Major Tamás felhívta őt telefonon Peéry Piri szerződtetése ügyében. A szerződtetés valóban megtörtént — egy évadra érvényesen. A Dinnyés-kormány hivatalba lépése után Németh — romló körülményei ellenére — tovább erőlteti a debreceni egyetemen tartandó előadásokat. A görög—római színházról és drámáról állít össze programot. Az irodalomtörténeti monográfia sorozatát két szemeszterre tervezi; névsora: Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Krúdy, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Ambrus Zoltán és Kassák Lajos. 1948 őszén — miután helyzetem Budapesten tarthatatlanná vált, állásomból elbocsátottak, mert Schiller és reformkorunk színjátszása

1

9 című írásomban eretnek nézeteket hangoztattam, továbbá nem szégyelltem cikket adni a kisgazdapárt debreceni napilapjának stb. — családommal Debrecenbe költöztem, azzal a szándékkal is, hogy egyetemi tanulmányaimat ott fejezem be. Némethtel ilyenképpen — 1949 őszéig, amikor egy időre a Tárogató úti villa lakója lettem — csak levelezés útján tarthattam a kapcsolatot. Egyik megmaradt levelemből már régen elfelejtett részleteket idézhetek Németh debreceni egyetemi helyzetéről. „Az egyetemi ügyet kiderítettem részleteiben is. A dékáni hivatalban van egy hölgy, aki egyébként Pukánszkynénak a hallgatója. Tőle tudtam meg, hogy Pukánszkyné kis köre, valamint a klasszikás hallgatók kérték az előadások megtartását. Az emh'tett hölgy végezte a szervezést, aztán közbejött a nagy állami takarékossági hullám és Karácsony professzor budapesti intézetét (Szabadművelődési Tanács) megszüntették, s ezért az öreg úr elvesztette a gépkocsiját."

2

0 (Már említettem, hogy Németh egyik legnagyobb gondja a vasúti jegy árának előteremtése. Ennek áthidalására Karácsony Sándor felajánlotta az említett gépkocsit.) A levélnek ezt a passzusát ezzel a mondattal zártam: „Hogy az ügy kudarcba fulladt, igen sok hallgató sajnálja, de azt hiszem, nincs mit tenni." Az egyetem, ahol egyébként ekkor már infernális állapotok uralkodnak (vörös brigádokba szerveződött kollégisták rohamozták meg a nekik nem tetsző tanárok óráit),

2

1 1950-ben végleg szakít Némethtel. 160