Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben

Volczerék Stáhly utcai lakása, sok szobájával, valósággal póttan­termünk lesz. A hallgatók közül néhányan állandóan itt tanyáznak — tanulnak, próbálnak. Számos színinövendék is csatlakozik a Stáhly utcai csoporthoz, köztük a korán elhunyt, Latinovitsra emlékeztető tehetségű Kárpáthy Zoltán, aztán Joó László, a neves politikusnak, Sulyok Dezső­nek a lányai: Gyöngyi és Ildikó, Károlyi Irén, Koppány Miklós (56 után a Szabad Európa Rádió munkatársa), Pongrácz Imre és mások. A nyár folyamán Volczert is behívják katonának, alakulatával nyugatra kerül, majd fogságba esik. Amikor a foglyokat szállító vonat áthalad Budapes­ten, Volczer cédulákat dob ki a vagonból. Egyiknek Szűcs László, a másik­nak én vagyok a címzettje. A Szovjetunióban a 7181/2-es lágerben őrzik. Eveket tölt ott. Amikor enyhül a helyzet — legalábbis ebben a lágerben — tábori levelezőlapokat küld Budapestre. 1 9 Az egyik tábori lapot Né­methnek küldi mint a színház igazgatójának, a Nemzeti Színházba. Az 1947. december 14-én kelt levelére a Tárogató úti címet írja, ami arra utal, hogy Németh válaszát megkapta. Volczer Károlynak ez az 1947 végi levelezőlapja más szempont­ból is dokumentumértékű. Ezúttal csak egyetlen ok indokolja közzététe­lét, mégpedig: hogy mit jelentett ennek a kis szemináriumi csoportnak a Németh-iskola. „Szeretve tisztelt Igazgató úrnak! Szorgalmasan írogatok, nem időtöltésből, hanem mert kedves kö­telességemnek érzem, hogy fel-felkeressem soraimmal azt, akinek olyan sokat köszönhetek. Három év és néhány ezer kilométer távlatából láttam meg, milyen mérhetetlen az a tudás, amit Igazgató Ur számomra közvetí­tett, és aminek csak parányi töredékét tudtam magamévá tenni. Sajnos, memóriánk félelmetesen kopik, és az amúgyis csekély ismeretquantum, amit magaménak gondolhattam, egyre jobban halványul, de remélem az otthon, a visszalendülés ismét megadja ma.jd a lehetőséget, hogy Igazga­tó Úr buzgó tanítványa legyek. Igyekszem itt is tanulni, amennyire lehet. Németül olvasok nagyon sokat, és röcögtetem az oroszt is. Sajnos, a fe­jem nem működik valami kiválóan, de ez általános jelenség nálunk, (... ) és orvosaink biztatgatnak bennünket meg önmagukat is, hogy a normá­lis ... " (innen olvashatatlan). Volczer Károly 1948 végén tér haza a hadifogságból, azonnal je­lentkezik Némethnél, Szűcs Lászlónál, engem már nem talál Budapesten, régi barátokat, ismerősöket keres meg, mint pl. Kolozsvári Grandpierre Emilt. Csupa olyan embert, akinek már nincs szava a megváltozott ma­gyar világban. Végül Lendvay Ferenc segítségével vidéki színházi szerző­déshez jut. Rendezni kezd, majd — mint generációbeli társainak többsége — végigjárja a vidéki színházakat. Budapesti szerződéssel nem is próbál­kozik. Adós vagyok még néhány tanulótárs pályafutásának felvillantásá­val. Könnyű a helyzetem Fábry Zoltánnal, mert az ő életét, munkásságát 150

Next

/
Thumbnails
Contents