Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben

tozó orvos szervezkedést kezdeményezett, amely már az ország újonnan kialakult társadalmi rendje ellen irányult. Több demokráciaellenes hangú, antiszemita, élesen a zsidó származású állami és pártvezetők ellen uszító röpiratot terjesztettek már az 1945-ös őszi választások előtt. További céljuk volt, hogy merényleteket követnek el a Vörös Hadsereg emlékművei, a politikai rendőrség és a nép ügyészség vezetői ellen. E célokra lőszert, robbanóanyagot és fegyvereket halmoztak fel. Sikeres politikai nyomozómunka következményeként azonban október 5-én és 17-én valamennyiüket előzetes letartóztatásba helyezték. A szervezkedés kétirányú volt: dr. Kádárék tömörítették az anyagi és szellemi vezetés képviselőit, Bilkey Pappék pedig az akciócsoportot irányították."

1

4 Ezt követően Major Ákos szövegében bizonyos csúsztatások jelentkeznek: „Vádlottak mind a rendőrségi, mind a népügyészségi kihallgatásuk alatt arra hivatkoztak, hogy az egyetemisták szellemi és anyagi problémáival foglalkozó csoportjukat a csehszlovákiai magyar üldözések késztették céljaik módosítására". A „módosítások" állítólagos röpcédulákban és a házak falára festett jelmondatokban fejeződtek ki. A vádirat elkészítésénél problémák merülhettek fel, mert Rákosi Mátyás személyes iniciatívájára, dr. Ries igazságügyi miniszter kérte, hogy több szervezkedő esetében egészítsék ki a vádat — demokrata politikusok, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselőinek meggyilkolása, orosz hősi emlékmüvek felrobbantása — új vádpontokkal. Az új vádirat birtokában — „kiterjedt bizonyítás után"! — a Budapesti Népbíróságítéletet hirdetett. Bilkey Papp Zoltánt és Homolay Zoltánt halálra, a többieket súlyos szabadságvesztésre ítélte. Ekkor érdekes fordulat következett! Major Ákos megjegyzi: „Péter Gábor szerint ez volt az a, per, amelynek kiváltó momentumai az ország akkor már egyik legismertebb vezetőjét, Rákosit a bizalmatlanság, a gyanakvás, a félelem, a mindenkiben ellenségkeresés — és találás — útjára vitte". És Rákosi Mátyás határozott közbelépése ellenére a köztársasági elnök váratlanul helyet adott Bilkey és társai kegyelmi kérvényének, „noha ez a döntés nem felelt meg az eljárt bíróságok álláspontjának. Az elítéltek megkezdték szabadságvesztésre változtatott büntetésük letöltését". Vissza kell térnem a „kiterjedt bizonyításhoz". 1945. október végén vagy november elején (pontos dátumra nem emlékszem) Némethék Tárogató út 57. sz. alatti villalakásából távozva a Tárogató út és Szajkó utca sarkán (Rajnai Gábor villája előtt) egy gépkocsi gördült mellém, s ebből kiszállt egy férfi, és felszólított, hogy üljek be a gépkocsiba. Rövid szóváltás után engedelmeskedtem az utasításnak, majd az autó a Lánchídon át (ahol nemrég a Gestapo gépkocsija robogott velem, de az ellenkező irányban, a Gyorskocsi utcai fogház felé) az Andrássy út 60-ig vitt. Rövid várakoztatás után Péter Gábor elé vezettek. „Németh Antal titkára"! — jelentette valaki. Péter Gábor megnézett, majd intett, hogy vezessenek el. Kihallgatásomat éjfélkor kezdte meg egy müveit, színházi dolgok iránt ér144